Századok – 1986

Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II

E­ STIER MIKLÓS 266 dik, és szociális elégedetlenségből fakadóan egy része új politikai erők mögé áll, ezektől várva helyzetének lényeges javulását, javítását. A következőkben csak az újraszer­veződésről kívánunk képet nyújtani annak előrebocsátásával, hogy azért a parasztság döntő többsége, különösen a középparasztság, valamint a módos, a kifejezetten gazdag rétegek továbbra is a kormányzó párt vagy a vele koalícióra lépett Keresztény Gazdasági és Szociális Párt támogatói maradnak. A modern kor sajátosságainak megfelelően a parasztság megmozduló részének politikai szervezkedése azonban már nem a szó hagyományos értelmében vett pa­raszti mozgalom volt. Nem az, mégpedig abban az értelemben, hogy nem a parasztság ön­álló érdekeinek kifejeződése, nem is elsősorban és mindenekelőtt sajátságos paraszti érdekek hordozója. Maga a szervezkedés is más, alapjában más rétegek politikai érdekeit szolgáló szerveződések alkotó részévé válik. A sajátlag paraszti elégedet­lenségből és érdekekből fakadó, több-kevesebb önállóságot is mutató cselekvéskészsé­get — különböző természetű módszerekkel, ideológiával, stratégiával, vagy éppen a rövidebb távú politikai változásokra alapított taktikával , vagy a baloldali, a szocialista munkásmogzalom, vagy a polgári politikai pártok, vagy éppen az egyébként ugyancsak egyfajta polgári érdekeket képviselő jobboldali vagy radikális szélsőjobboldali mozgalmak aktivizálják javarészt saját céljaik érdekében. A különböző politikai pártszerveződések képviselik ugyan a parasztság követeléseit is, de többnyire politikai manipulációk áttételein keresztül, a polgári közélet pártpolitikai „játékszabályainak" megfelelően. A jelenségnek messzemenően „természetes" történeti magyarázata van: a feudális társadalmi viszonyok meg­szüntetése után az alapjában kapitalista társadalomban a birtokos parasztság egésze — noha (különösen alsó rétegeinek) életszínvonala, életmódja, egész életvitele alig, vagy éppenséggel egyáltalán nem emelkedett az alapvető választóvonal alatt elhelyezkedő, elnyomott osztályoké fölé —, a falusi polgárság, nagyobb tömegében, a falusi kispolgárság jogállásába emelkedett. Más problematikát jelent ebből a szempontból a falusi nincstelenek — a Horthy-korszakban egyébként rendkívül nagyszámú — rétege, az agrárproletariátus helyzete. Ez a réteg ugyanis valóban az alapvető választóvonal „alatt" helyezkedik el, semmiképpen sem a polgári rétegekhez tartozik, hanem a polgári társadalomnak valóban nincstelen, termelő eszközökkel nem rendelkező, kizsákmányolt rétege, önálló szervezkedésre azonban ez a réteg még képtelenebb, már csak térbeli elhelyezkedésének, rákényszerített munka- és életmódjá­nak következtében is. Viszont annál nagyobb az esélye annak, hogy — az általános politikai erőviszonyoktól függően — a szélsőradikális irányzatokhoz csapódva, azoknak tömegbázisát növellje. És korszakunkban az ő útjuk — a politikailag újraorientálódók döntő többségének számára akcióképes baloldali radikális alterna­tíva nem lévén — szükségszerűen a szélsőjobboldali radikális mozgalmakhoz vezetett.

Next