Századok – 1986
Tanulmányok - Szinai Miklós: A parlamenten kívüli kormányzás Ausztriában és Magyarországon az első világháború után 802/IV
AUSZTRIA ÉS MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN 805 felhatalmazási törvény (Kriegswirtschaftliches Ermächtigungsgesetzte WEG) a köztársaság első évében továbbra is érvényben maradt. Egy évvel később, 1920. október elsején Ausztriában két törvényben kodifikálták az I. Köztársaság átmeneti alkotmányát. Ezek egyike, a Verfassungs-Übergangsgesetz 7. §-ában kifejezetten fenntartotta a KWEG-t, és felhatalmazta a kormányokat és minisztereket, hogy ennek alapján rendeleteket bocsássanak ki. Ily módon a kormány kivételes hatalma a gazdasági élet területén továbbra is fennmaradt. A KWEG eredeti szövege szerint azonban a kormány felhatalmazása csak „a háború által előidézett rendkívüli viszonyok időtartamára" („während der Dauer der durch den Krieg hervorgerufenen ausserordentlichen Verhältnisse") vonatkozik. Ezért a Verfassungs-Übergangsgesetz 17. § 2. bekezdése kimondja, hogy a „rendkívüli viszonyok" megszűntét csak újabb törvény állapíthatja meg. Ez a rendelkezés ugyan a törvényhozó testülettől tette függővé a KWEG alkalmazásának időtartamát, fogalmazása mégis súlyos következményeket hordott magában. Ez a formula biztosította a kormányoknak — jogilag — a háborús rendkívüli felhatalmazás fenntartását békeidőben, időhatár nélkül. A kormányok éltek is a rendkívüli felhatalmazással — a húszas évek elején majdnem olyan gyakran, mint a háború idején. 1922-ig 531 rendeletet hoztak a KWEG alapján, 1927-ig újabb 50-et. Ezután 1930 végéig csak négy rendkívüli rendeletet bocsátottak ki. 1927-től a szociáldemokrata párt a júniusi krízis, az erősödő autoritatív irányzatok hatása alatt harcot indított a kormány kivételes felhatalmazása ellen. 1928-ban az alkotmánytörvényben előírt törvényt akart elfogadtatni, amely megszűntnek nyilvánította volna „a háború által előidézett rendkívüli viszonyokat" („durch den Krieg hervorgerufenen ausserordentlichen Verhältnisse"). A szocialisták e kísérlete azonban nem sikerült, és más további, a kivételes törvény ellen irányuló politikai akcióik sem jártak eredménnyel.10 A nagy gazdasági válság talaján, az általános közép-európai jobbratolódás keretében 1932 májusában Ausztriában Dollfuss, ugyanezen év októberében Magyarországon Gömbös, és 1933. január 30-án Németországban Hitler került kormányra. Ausztria 1932 nyarán ismét (mint 1922-ben) a Népszövetség keretében 300 millió schilling kölcsönt kapott a nyugati hatalmaktól. Ezután bontakozott ki a Dollfuss-kormány támadása a köztársaság demokratikus alapjai ellen. Az alkalom 1933. március 4-én kínálkozott, mikor egy parlamenti szavazásnál a törvényhozó testület három elnöke egymás után lemondott. Az osztrák Nationalratnak ezt a pillanatnyi „üzemzavarát" minden további nélkül parlamentáris úton meg lehetett volna oldani, de a kormány felismerve a pusztán ügyrendi válságban 8 Hans Kelsen: Die Verfassungsgesetz der Republik Deutsch-Österreich I. Wien—Leipzig 1919. 28. 9 Hasiba: i. m. 559. 10 Peter Huemer: Sektionsschef Robert Hecht und die Zerstörung der Demokratie In Österreich. Verlag für Geschichte und Politik, Wien 1975, 141. A továbbiakban a KWEG szerepét illetően erre a munkára támaszkodom.