Századok – 1988
Tanulmányok - Michalski Jerzy: A szejm hanyatlása és újjászületése a 18. században 852/V–VI
862 JERZY MICHALSKI gyermen kívül hagytak, a tiltakozó pedig kerülni kényszerült Repnyin bosszúját. Hasonló jellegű volt az első felosztás után 1773. IV. 19-én kezdődött szejm az orosz, porosz, osztrák katonaság megszállta Varsóban, amely a három felosztó hatalom küldötteinek diktátuma szerint zajlott. A diktátum kierőszakolta, hogy a követek egy csoportja konföderációt alkosson, és azt a néhány napos ellenállás letörése után az egész szejmre ráerőltette. Ezt követően megválasztottak egy teljhatalmú delegációt az Oroszországgal, Poroszországgal és Ausztriával kötendő átruházási szerződés elkészítésére, valamint a Köztársaság belügyeinek rendezésére a bari konföderáció (1768-1772) keltette zűrzavar után. A két évig tartó szejm törvényhozása igen gyümölcsöző volt. Létrehozták a szejm által választott állandó Tanácsot (Rada Nieustajaca), az első kollegiális testületet Lengyelország történetében, amely centralizálta a végrehajtó hatalmat. Az Állandó Tanácsnak kellett kiválasztania három-három jelöltet, akik közül a király kinevezheti szenátorait és minisztereit, tehát az uralkodó jelentőségét csökkentő intézményként képzelték el. Valójában Szaniszló Ágostnak hamar sikerült nagy befolyásra szert tennie az Állandó Tanácsban, azonban miniszterei, magukat a király felsőbbségének alávetni nem akaró főurak felléptek ellene, a konzervatív nemesség pedig úgymond a lengyel szabadságot veszélyeztető intézményt látott benne. A szejm felállította még az Állandó Tanácstól független Nemzeti Oktatási Bizottságot (Komisja Edukacji Narodowej), amely átvéve az iskolák irányítását, felvilágosult szellemű reformokba kezdett. Új adókat szavaztak meg, megszüntették a királyi birtokok eladományozását, amelyeket ezentúl árverésen adtak bérbe. Mindezek ellenére a közvéleményben ez a szejm is rossz visszhangot keltett, nemcsak az idegen hatalmak diktátuma előtti meghajlás, hanem elsősorban a sok visszaélés miatt, amire a konföderáció vezetői saját hasznuk végett vetemedtek. Az 1776-os konföderációs szejm törvényhozása kéthónapos tartama ellenére termékeny volt. II. Katalin beleegyezett konföderálásába, mert meg akarta erősíteni az Állandó Tanácsot, amivel szemben a királyellenes főúri ellenzék által támogatott és feltüzelt nemesség erős ellenállást tanúsított, népszerűtlen, Oroszország kreálta intézménynek bélyegezve azt. A szejm arra az időpontra esett, amikor a lengyelországi porosz nagykövet, Otto Stacklberg meggyőzte a pétervári udvart, hogy az orosz befolyásnak Szaniszló Ágost együttműködésére kell építenie és az általa teremtett királypárti csoportra, amely a középnemességet kiszabadítja a főurak politikai gyámkodása alól. A határozott orosz támogatás lehetővé tette a királynak, hogy konföderációt alakítson a szejmen, így az megnövelhette az Állandó Tanács hatáskörét, és gátat szabhatott az előző szejm sok visszaélésének. Szaniszló Ágost e sikerek után folytatni akarta a konföderációs szejmek sorát, ahol a törvényhozó tevékenységet továbbfejlesztheti a „Status ügyek" terén. Azzal számolt, hogy elnyeri II. Katalin egyetértését. Ezzel szemben a cárnő határozott ellenállásába ütközött, aki úgy gondolta, hogy a „szabad" szejmek rendszerét kell életbe léptetni, holtponton tartandó Lengyelországot, és olyan egyensúly-politikát folytatni a király és az ellenzék között, hogy a két fél kölcsönösen sakkban tartva egymást, az orosz pártfogást keresse. Az 1764—76-os évek konföderált szejmjei bármennyire is idegen nyomás alatt működtek, gyakran megtörték az országgyűlési válságot. A zűrzavaros és