Századok – 1993

Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781

Stark Tamás ÚT A BÉKESZERZŐDÉSHEZ Örök béke — az emberiség beteljesületlen vágya. Valóban elérhetetlen álom? Grotius, Sully, Rousseau, Kant terveket szőttek megvalósítására. Voltaire, Leibniz, Nagy Frigyes viszont a kérdés felvetését is oktalannak tartották. Kétségtelen, hogy a háborúkat lezáró szerződések legtöbbje a teljes megbékélés helyett csupán a pil­lanatnyi erőviszonyokat rögzítette. Az emberiség történetének nagy eszméje a huszadik században mégis politikai szerephez jutott. Wilson elnök 1918-ban meghirdetett 14 pontjában már nemcsak a háború, hanem a háborús állapot megszüntetését kívánta elérni. Nem az amerikai elnökön múlt, hogy a megvalósult béke megint csak görbe tükre lett annak, amit a bölcselők az örök és igazságos békéről megálmodtak. A száműzött idea az új mélypont, a második világháború közepette tért vissza a nagypolitika színterére. Az Anglia és az Egyesült Államok kormánya által 1941-ben meghirdetett Atlanti Charta — melyhez a Szovjetunió is csatlakozott — kimondta, hogy a háború után az igazságosság és a nemzeti önrendelkezés elve fog érvényesül­ni. Ezt az elvet erősítette meg az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, melyet a San Francisco-i konferencián 1945. június 26-án 50 állam képviselője írt alá. Az ENSZ megalakulásával úgy tűnt, megvalósul a Saint Pierre-i abbé 18. századi nagy álma a békevárosról, ahol kerekasztal körül testvéri békében ül együtt a világ összes feje­delme. Az igazságos békéről és a nemzeti önrendelkezésről szóló tervek a vesztes háborúkat követő magyar kormányok számára különösen vonzónak, reménytelinek tűntek. Annál nagyobb csalódást okozott az 1919-ben megvalósult „béke", mely tel­jesen ellentmondott a wilsoni elveknek. A magyar kormány 1945-ben is csak a deklarált ígéretekben reménykedhetett. Ez volt az egyetlen aduja a szomszéd országokkal (Romániával, Csehszlovákiával) szemben, és ez volt az egyetlen alap, melyre béketervét felépíthette. A magyar békeelőkészítés már 1943 nyarán megindult a Külügyminisztérium politikai osztályán. Bár a Szegedi-Maszák Aladár vezetésével összegyűjtött doku­mentumokat Kállay Miklós parancsára 1944. március 19-én elégették, az 1945 júni­usában megkezdett békeelőkészítő tevékenység Kertész István vezetésével már nem

Next