Századok – 1993

Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781

782 DOKUMENTUMOK egészen nullpontról indult. A külügyi munkálatokba Kertész az összes kormányszer­vet bevonta. „Cél volt hosszmetszeti képet alkotni a trianoni Magyarország gazdasági és pénzügyi viszonyainak alakulásáról és a jelenlegi helyzetről, mert csak ezek isme­retében szabhatjuk meg világosan magatartásainkat és a békekonferencián előter­jesztendő kívánságainkat illetően" — írta 1945 decemberében a miniszterelnöknek írott feljegyzésében. (KMKL Külügy, Békeelőkészítő Osztály, 151/res-Be 1945. Közli Fülöp Mihály: Juss 1990/2. sz. 72-82. old.) Addigra már nyolc fontos diplomáciai jegyzéket alkotott és küldött el a Békeelőkészítő Osztály. A Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz eljuttatott dokumentumok tárgyilagosan vizsgálták a Magyarország és szomszédai közt fennálló területi problémákat, és a megoldás alapelveként az Atlanti Chartára hivatkozva a nemzeti önrendelkezés ér­vényesítését hangsúlyozták. Az általános szempontok leszögezésén túl azonban nem mehetett a kormány, mert a konkrét békecélok megfogalmazásához a koalíciós pár­tok bevonására volt szükség. A pártok a békeelőkészítéssel azonban csak megkésve, 1945 decemberében kezdtek el foglalkozni. A Kisgazdapárt 1946 februárjában előterj­esztett béketerve a végső megbékélés érdekében a nemzetiségi és a területi elv összhangba hozatalát hangsúlyozta. Ez a gyakorlatban Romániával szemben közvetlen, míg Csehszlovákia esetében közvetett határmódosítási igényt jelentett. A Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt elvetette a néprajzi elvet, mondván: ezt szomszédaink Magyarországgal szemben is alkalmazhatnák. A kommunisták gyakorlati politikáját azonban nem az ideológiai megfontolás, hanem az adott helyzethez igazodó taktikázás, rögtönzés jellemezte. A Külügyminisztérium és a pártok egymástól függetlenül dolgoztak békeprog­ramjukon. A kormányzati munka és a pártpolitikák összehangolására számos kísérlet történt. Kovács Imre a Nemzeti Parasztpárt nevében már 1945 augusztusában javasolta a békecélok közös kimunkálását. A visszhang nélküli kezdeményezést Gyöngyösi János külügyminiszter a kormány nevében többször is megismételte. A nagy nehezen megszervezett 1946. január 29-i, a Külügyminisztériumban tartott pártközi értekezlet a kisgazdák távolléte miatt kudarccal végződött. A március 6-i pártközi értekezleten megvitatták a Külügyminisztérium egyik jegyzéktervezetét, közös álláspont ismét nem született. A pártok nem jutottak közös nevezőre a területi kérdésekben, és emiatt a Békeelőkészítő Osztály diplomáciai tevékenysége bő hónapos késedelmet szenvedett. A pártközi tárgyalásokat a magyar kormányküldöttség áprilisi moszkvai útja mozdította ki a holtpontról. További vitára idő sem volt már, mivel küszöbön állt a Külügyminiszterek Tanácsának párizsi értekezlete (1946. április 25. — július 12.), melyen a résztvevők a békeszerződés-tervezeteket fogalmazták meg. A koalíciós pártok valamint a kormány képviselői a nemzetgyűlés külügyi bi­zottságának április 24-i ülésén végre egyességre jutottak a vitás kérdésekben. A Szov­jetunió támogatásában bízva, a magyar kormány Romániával szemben — a román fegyverszüneti szerződésre hivatkozva, amely Erdély hovatartozását nem döntötte el

Next