Századok – 1995
Történeti irodalom - Schiller Bernt: Raoul Wallenberg (Ism.: Szekeres József) VI/1466
1466 TÖRTÉNETI IRODALOM sorozat. A szellemi élet kis szigetei azért ki mertek állni a megbélyegzettek mellett. Ide sorolható a Magyar Nemzet, a Népszava, az Argonauták és a Nyugat utódjaként megjelenő Magyar Csillag. A „totális eszme" hegemón időszakában ellenideológiákat alakítottak ki a megtámadott emberek. Közülük a cionizmus és a szocializmus érte el a legnagyobb befolyást. E válságos időszakban felerősödött a zsidó önbírálat hangja is. Sokakban megkérdőjeleződött a korábban stabilnak hitt asszimilációjuk. A vidéki zsidóság deportálása 50. évfordulójának rendezvényei arra is alkalmat adtak, hogy a témára vonatkozó helytörténeti kutatások olyan eredményei is helyet kapjanak, amelyek nem csak a vészkorszak helyi tragikus eseményeit tárják fel konkrét adatokkal, hanem számos település zsidó lakosságának teljes múltját áttekintik, ha csak vázlatosan is. Székely Gábor az egri, Lőrincz Melinda a gyöngyösi, Németi Gábor a hatvani, Csirmaz Nándor a mezőkövesdi, Orsó Sándor a nagyatádi, Bencze Barnabás a paksi, Balaton Katalin az érdi, Kelemen Emma a Komárom-Esztergom megyei, D. Kovács József a Duna-Tisza-közi zsidóság történetével foglalkozik, mégpedig nemcsak a zsidó közösségek belső életével, intézményeivel, hanem a zsidó-keresztény együttélés helyi körülményei alakulásának vizsgálatával. Igen meggyőző képet adnak arról, hogy ez az együttélés kölcsönösen pozitív hatású volt a vizsgált községekben, illetve régiókban, s nagyban előmozdította azok fejlődését. Érdekkülönbségek, súrlódások természetesen adódtak, de csak szélsőséges agitáció tudott zsidóellenes gyűlölködést kelteni. Felhozott példáik szerint sokhelyütt éreztek együtt az üldözöttekkel, segítették, mentették őket, olykor kifejezetten kockázatos, bátor fellépéssel is. Az emlékkiadvány értékét nagyban növeli a nagyszámú, jól válogatott és elhelyezett, témához kapcsolódó archív dokumentum és megrázó erejű fotó. Huszár Zoltán Bernt Schiller RAOUL WALLENBERG Das Ende einer Legende. Für die deutsche Ubersetzung: Verlag Neues Leben GmbH. Berlin, 1993. 207 1. Bernt Schiller könyve, mely svéd nyelven 1991-ben jelent meg, „bár nem mentes a tévedésektől és túlzásoktól" az utolsó évtized legfontosabb Wallenberg könyve, abból a könyvtárnyira nőtt irodalomból, amely a tragikus sorsú svéd diplomata életét és tevékenységét tárgyalja — állapítja meg, más Wallenberg kutatókkal egyetértve. Bárány György USA-ban élő történészprofesszor. Schiller művének alapvető értékeit és egyes hibáit Bárány professzor az 1994. áprilisi, Budapesten a „Holocaust Magyarországon: Ötven év után" címmel rendezett konferencián tartott előadásában — mely bővített formában a Századokban (1994. 1149-1164.) is megjelent — érintette, úgy vélem, hogy a mű jellegét, koncepcióját s magyar vonatkozású tévedéseit illetően még számos megemlítésre méltó észrevétel és kifogás támasztható. Schiller könyvét átolvasva, kifogástalan stílusban előadott érdekes hipotéziseinek, szellemes, újszerű kérdésfelvetéseinek és lebilincselő eseménykombinációinak varázsából kiszakadva, talán az a kérdés vethető fel elsőként, hogy regényes életrajzot, történelmi esszét vagy izgalmas újságíróipolitológusi művet alkott e szerző? A kötet széleskörű és sokrétű forrásbázisa a szerzői mondanivaló komoly megalapozottságára kíván rámutatni: 13 levéltár, 10 forráspublikáció és dokumentumkötet, 21 memoár, 15 jelentősebb monográfia és tanulmány továbbá 12 kortárssal beszélgetés adataira építve készült el a mű. Mégis, a szaktörténeti jellegű művekben általános forráshivatkozás és lábjegyzetelés hiányzik; alig néhány esetben fordul elő a szövegben zárójeles forrás megadás. Ez utóbbiak között néhány olyan hiányos forráshivatkozás található, amelyek a válogatott források jegyzékében nincs felsorolva. Az olvasó végül is nem tudja, hitelesként fogadhatók el a szerzői adatközlések, mint pl. Wallenberg sofőrjének, Landfelder Vilmosnak az elhalálozási időpontjára és helyére vonatkozó állítás, amit még az is elbizonytalanít, hogy a következő mondatban valamennyi idevágó dokumentum megsemmisítéséről számol be a szerző. A mű tudományos, szaktörténészi jellege ellen szól a tématárgyalás nem kronológikus felépítése: a Wallenberg-legenda létrejöttének előtörténetét és a hidegháború évtizedeiben történő kiterebélyesedését ismertető bevezető után az 1944. év végi , állítólagos, a svéd követség által bérelt