Századok – 1996
Közlemények - Föglein Gizella: Magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet (1946) VI/1553
Föglein Gizella MAGYAR-JUGOSZLÁV NÉPCSERE EGYEZMÉNYTERVEZET (1946) Közép- és Délkelet-Európában a nemzeti status quo és az állami-területi status quo a második világháború után sem került még viszonylag sem szinkronba egymással a győztes nagyhatalmak (Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szovjetunió) érdekeinek megfelelően, vagy éppen azok hiánya következtében. Ezt a helyzetet felismerve a magyar kormánytényezők nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer (ún. kisebbségi kódex) kialakítására törekedtek. A győztes hatalmak azonban más „megoldást" kerestek: a nemzeti status quo-t és az állami-területi status quo-t kitelepítésekkel, lakosságcserékkel, deportálásokkal kívánták „összhangba hozni" - a kollektív felelősség elvét hangoztatva és annak gyakorlatát érvényesítve. (Pl. a német nemzetiségű lakosság kitelepítése Csehszlovákia, Lengyelország és részben Magyarország területéről; a magyar-csehszlovák lakosságcsere; a felvidéki magyarság deportálása Csehországba, döntően a korábban németek által lakott Szudéta-vidékre.). Ebben a „sorban" sajátos helyet foglalt el a magyar-jugoszláv lakosságcsere kérdése. * A jugoszláv külügyminiszter-helyettes, Vladimir Velebit tábornok, 1946. március 10-én Prágában a sajtó képviselőinek a következőt nyilatkozta a jugoszláviai magyarság esetleges kicseréléséről: „A 300 000 jugoszláviai magyarnak a feleannyi magyarországi jugoszlával történő kicseréléséről még nem döntöttünk ... mert bevárjuk a csehszlovák-magyar lakosságcsere eredményeit." A Magyar Miniszterelnökség miniszteri osztályfőnöke, Pásint Ödön 1946. április 13-án írásban arról informálta a külügyminisztert, hogy a Julián Iskolaegyesület hozzá intézett beadványában javasolta a horvát-szlavónországi magyarok Magyarországra való telepítését. Adataik szerint 1910-1941 között a magyarság száma „nemhogy nőtt volna, hanem 38 833 lélekkel fogyott. Ez a fogyás nem a természetes szaporodás elmaradása, hanem a beolvadás következtében állott elő. Reámutat a beadvány, hogy a horvátországi magyarság megmentésére csak egy lehetőség van: ez a visszatelepítés." A miniszteri osztályfőnök az alábbi kérdésekben kért választ a külügyminisztertől: „Amennyiben Miniszter Úr horvátországi magyarok és hazai délszlávok népcseréjét elvileg helyeselné, kérem annak szíves közlését, vajon mikor történjék a népcserére vonatkozó lépés, a békekötés előtt vagy után, továbbá az ország külpolitikai helyzetében ebben a kérdésben tehetők-e lépések, s ha igen, milyen módon." A külügyminiszternek e tárggyal kapcsolatos állásfoglalása ezidáig nem ismeretes.