Századok – 1996

Közlemények - Föglein Gizella: Magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet (1946) VI/1553

Föglein Gizella MAGYAR-JUGOSZLÁV NÉPCSERE EGYEZMÉNYTERVEZET (1946) Közép- és Délkelet-Európában a nemzeti status quo és az állami-területi status quo a második világháború után sem került még viszonylag sem szinkronba egymással­­ a győztes nagyhatalmak (Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britan­nia, Szovjetunió) érdekeinek megfelelően, vagy éppen azok hiánya következtében. Ezt a helyzetet felismerve a magyar kormánytényezők nemzetközi kisebb­ségvédelmi rendszer (ún. kisebbségi kódex) kialakítására törekedtek.­ A győztes hatalmak azonban más „megoldást" kerestek: a nemzeti status quo-t és az álla­mi-területi status quo-t kitelepítésekkel, lakosságcserékkel, deportálásokkal kí­vánták „összhangba hozni" - a kollektív felelősség elvét hangoztatva és annak gyakorlatát érvényesítve. (Pl. a német nemzetiségű lakosság kitelepítése Csehsz­lovákia, Lengyelország és részben Magyarország területéről; a magyar-csehszlovák lakosságcsere; a felvidéki magyarság deportálása Csehországba, döntően a koráb­ban németek által lakott Szudéta-vidékre.). Ebben a „sorban" sajátos helyet fog­lalt el a magyar-jugoszláv lakosságcsere kérdése. * A jugoszláv külügyminiszter-helyettes, Vladimir Velebit tábornok, 1946. már­cius 10-én Prágában a sajtó képviselőinek a következőt nyilatkozta a jugoszláviai ma­gyarság esetleges kicseréléséről: „A 300 000 jugoszláviai magyarnak a feleannyi ma­gyarországi jugoszlával történő kicseréléséről még nem döntöttünk ... mert be­várjuk a csehszlovák-magyar lakosságcsere eredményeit."­ A Magyar Miniszterelnökség miniszteri osztályfőnöke, Pásint Ödön 1946. április 13-án írásban arról informálta a külügyminisztert, hogy a Julián Iskolae­gyesület­ hozzá intézett beadványában javasolta a horvát-szlavónországi magya­rok Magyarországra való telepítését. Adataik szerint 1910-1941 között a magyar­ság száma „nemhogy nőtt volna, hanem 38 833 lélekkel fogyott. Ez a fogyás nem a természetes szaporodás elmaradása, hanem a beolvadás következtében állott elő. Reámutat a beadvány, hogy a horvátországi magyarság megmentésére csak egy lehetőség van: ez a visszatelepítés."­ A miniszteri osztályfőnök az alábbi kér­désekben kért választ a külügyminisztertől: „Amennyiben Miniszter Úr horvát­országi magyarok és hazai délszlávok népcseréjét elvileg helyeselné, kérem annak szíves közlését, vajon mikor történjék a népcserére vonatkozó lépés, a békekötés előtt vagy után, továbbá az ország külpolitikai helyzetében ebben a kérdésben tehetők-e lépések, s ha igen, milyen módon." A külügyminiszternek e tárggyal kapcsolatos állásfoglalása ezidáig nem ismeretes.

Next