Századok – 1999
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383
416 MISKOLCZY AMBRUS riát, ha nem lett volna, ki kellett volna Michelet számára találni, mintha számára is stilizálta volna át Alecsandri. Egyébként ismerve a szalonvilág fogékonyságát és annak hordozója is lévén, Alecsandri külön hangsúlyozta A bárányka magyarázataiban: „A balladának ez a legcsodálatosabb része, melyben a költő az embernek a halállal való egyesülését megszenteli, és ebben a teremtés minden csodáját résztvevővé teszi; az Atalából hasonló esetre emlékeztet."101 A fajok harcának tézise ellenére, amelynek áldozatul esett, Michelet — mint látni fogjuk — sokban úgy értelmezte a Miorițát, ahogy majd a későbbi román modern filozófus balladamagyarázók. Akkor azonban a román kortársak számára túl modern volt. Nem értették, még azok sem, akik érzelmi életébe ideig-óráig beléptek. Figyelmüket lekötötte a politika. Michelet pedig fokozatosan kilépett a nemzeti kérdésből, és panteista világszemléletének egyes elemeit kezdte könyvbe önteni, és már csak egy-egy nagyobb válság során nyilatkozott a politikáról, míg 1871 után figyelme a nagy francia vereség okai és a 19. század története felé nem fordult. Aííorí£a-értelmezése szellemi életútjának metszéspontján helyezkedik el. Janus-arcú mű. Egyik arccal a múltba tekint, a másikkal a jövőbe. Michelet Miorița-szemléletének önértéke van. Nem ihlette meg a román szellemi életet. A metaforikus gondolkodásnak — amelynek Michelet mestere volt 102 — a román kultúrában még nem jött el az ideje. Mint láttuk, viszonylag későn fordították le Michelet román legendáját. Ha megfelelt volna a korabeli román igényeknek, akkor azonnal kiadták volna románul, mint azt Michelet barátja Edgar Quinet történelmi esszéjével tették. De ma is csak Michelet meghatódottságát idézgetik a román Miorita- exegéták. A látvány, a meghatódás esztétikája köti le a figyelmet, és nem az, ami mögötte húzódott. A román mítoszképzés is öntörvényű jelenségnek bizonyult. A román és a francia szellemi kapcsolatok, a magyar-román versengés tanulmányozása úgy világítja meg a munkánk alcímében jelzett jelenségek, a másikról alkotott kép képzésének, a kulturális spektrum sokszínűségének és a kultúrák kölcsönhatásának mechanizmusait, hogy egyben általánosabb következtetéseket is levonhatunk. Feltárulhat a párbeszédek deontológiája. 9. A párbeszédek deontológiája A deontológia a kötelességek tana. Orvosi etika, és így tágabb értelemben erkölcs. De lehet a piacoknak is deontológiája, és így a kulturális piacoknak, hiszen mi más a kulturális kölcsönhatás, mint állandó csere, állandó befogadás, és mivel a befogadó fél mindig a maga igényeinek megfelelően vesz át, vagy stilizálja át azt, amit befogad, egyben alkotás is. Ugyanakkor deontológiája van a humán tudományoknak is. Kötelességük az erkölcsi szempontok érvényesítése a múlt fejleményeinek értékelésében. Nem olcsó didaxis, hanem a jelenségek összetettségének bemutatása és elemzése, az ún. kínos mozzanatoknak is a jelzése. Márpedig szembenálló egyének, csoportok, mozgalmak párbeszédében jócskán találni ilyet. Dolgozatunk ezt is példázta. Céletika és moráletika konfliktusainak egykorú áté- 101 Vasile Alecsandri: Opere.III. Bucure§ti, 1978. 329. 102 Hayden White: Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. Baltimore - London, 1973.