Századok – 1999
Történeti irodalom - Makk Ferenc: A turulmadártól a kettőskeresztig. Tanulmányok Magyarország régebbi történelméről (Ism.: Kőfalvi Tamás) V/1107
463 TÖRTÉNETI IRODALOM Makk Ferenc A TURULMADÁRTÓL A KETTŐSKERESZTIG Tanulmányok a magyarság régebbi történelméről Szegedi Középkorász Műhely, Szeged, 1998. 245 o. A középkori magyar történelem három évszázadát, a szerző történészi pályafutásának két évtizedét öleli át az a kötet, amely Makk Ferenc professzor eddig megjelent tanulmányaiból ad válogatást. A könyvben szereplő 14 tanulmány között a magyar őstörténettel és az árpád-kori történelemmel foglalkozók mellett segédtudományi (forrástani, archontológiai, pecséttani) témájúak is találhatók. A kötet megjelenése formailag és tartalmilag egyaránt időszerű, hiszen e dolgozatok önálló kötetbe rendezése révén az eddiginél jóval szélesebb közönség ismerkedhet meg azokkal. A gyűjteményben helyet kapott írások ugyanis emlékkönyvekben, illetve vidéki folyóiratokban és szaklapokban, kivétel nélkül kis példányszámban jelentek meg. Makk Ferenc tanulmánygyűjteményének tudományos értékét természetesen elsősorban tartalma biztosítja. A kötet ugyanis jóval több korábban már megjelent tanulmányok sorozatánál, hiszen mondanivalójuk, tudományos apparátusuk tekintetében egyaránt bővítéseket, korszerűsítéseket végzett rajtuk a szerző. Különösen örvendetes ez a millecentenárium révén az érdeklődés homlokterébe került magyar őstörténettel foglalkozó írások esetében, hiszen e téma kapcsán, minden bizonnyal aktualitásának köszönhetően felbukkanó újabbnál újabb, sokszor aktuálpolitikai motivációkat sem nélkülöző elméletekre, a szerző által is magas szinten művelt tudománynak csak egyetlen válasza lehet: forrásait és módszereit tekintve is tudományos igényű és alaposságú kutatások elvégzése, valamint a legújabb eredményeknek a korábbiakkal való összevetése és folyamatos publikálása, adott esetben a meghaladott nézetek átértékelése mellett is. Ez a folyamat természetesen nem nélkülözheti a szakmai vitákat sem, amelyek során, az egyes kutatók eredményeinek, tapasztalatainak, olykor hipotéziseinek, ötleteinek ütköztetése révén is új értékek születhetnek. A kötet tanulmányai közül is nem egy polemikus ihletettségű. A korai magyar történelemről címet viselő első dolgozat a recenzió azon sajátos formája, amely terjedelme, tudományos apparátusa, témájának kifejtettsége alapján már önálló tanulmánynak minősül. Makk Ferenc ezen írása Róna-Tas András, A honfoglaló magyar nép címmel 1996-ban és 1997-ben is megjelent könyvét tartalmi és módszertani szempontok együttese alapján elemzi, értékeit is elismerve bírálja. A dolgozat külön érdekessége, hogy olvasása közben, szinte észrevétlenül, az aktuális mondanivaló szövetébe ágyazva, egyfajta tudománytörténeti összefoglalót is kapunk, hisz' Makk Ferenc a könyvben szereplő információkat számos ponton korábbi kutatási eredményekkel is összeveti, több helyen elismerve azok továbbfejlesztését. Az érdeklődők számára azonban talán nem felesleges megjegyezni, hogy e recenzió kapcsán, amelynek eredeti szövegváltozata az Aetas, szegedi történettudományi folyóirat 1997/2-3. számában (161-188. o.), Egy őstörténeti kézikönyv margójára címen jelent meg, Makk Ferenc és Róna-Tas András között az Aetas hasábjain (1998/2-3.) szakmai vita bontakozott ki. Bizonyos szempontból e vita részének tekinthető a tanulmánykötet következő, A magyarok Ungri nevéről című tanulmánya is, amely a Szent Bertin Évkönyv egyik, a 862. évre vonatkozó bejegyzésének forrásértékét vizsgálja. A kérdéses, Hinkmar reimsi érsek tollából származó mondat értelmében 862-ben a dánok és az ottani népek számára korábban ismeretlen ellenségek, akiket magyaroknak (Ungri) hívtak, Német Lajos országát pusztították. A forráshely több szempontból is nagy jelentőséggel bír a korai magyar történelmet illetően: egyrészt ez az első adat arra, amikor az Ungri népnév írott, kortárs latin forrásban a magyarok megnevezésére szolgál, másrészt pedig ez az első híradás a magyarok nyugat-európai, pontosabban németországi kalandozásáról. Írásában Makk Ferenc cáfolja Mátyás Flórián múlt század végi, jórészt az 'argumentum e silentio' érvére épülő nézetét, amely szerint az egész említett mondat csupán későbbi interpoláció. Hasonlóképp nem ért egyet Ungváry Jenő 1997-ben publikált véleményével, amely szerint az Ungri népnév nem a támadókra vonatkozik, hanem csupán a dán támadás irányának jelzésére szolgál, lényegében az