Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
Pálosfalvi Tamás CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK: KÜZDELEM SZLAVÓNIÁÉRT (1440-1448) A 15. század közepének politikatörténete változatlanul a magyar középkor legkevésbé feltárt területei közé tartozik. „Minden kutató, aki legalább egyszer vette magának a fáradságot, hogy egy rövidke időszak... eseményeibe a forrásokon keresztül belemerüljön, szükségképpen tapasztalhatta, hogy ismeretlen, mondhatni feltáratlan terepen tapogatódzik". E sorokat tizenöt esztendeje vetették papírra, de a mai napig sem vesztettek semmit aktualitásukból. Nincs ez másként az Albert király halálát követő évtized mozgalmas és meglehetősen zavaros időszakával sem. Tagadhatatlan, hogy rendkívül jelentős eredmények születtek, elsősorban Mályusz Elemér kutatásainak köszönhetően, mégsem állíthatjuk, hogy megbízhatóan és hitelt érdemlően tudjuk rekonstruálni e — bátran kijelenthetjük — kulcsfontosságú és váratlan fordulatokban bővelkedő évtized eseménytörténetét. Ennek oka, amint az lenni szokott, elsősorban a rendelkezésre álló forrásanyag feltáratlansága. Bár ezen a területen az utóbbi időben örvendetes változások történtek,s még rengeteg tennivalónk van annak érdekében, hogy lehetőség szerint a teljes elérhető forrásanyag birtokában láthassunk hozzá a 15. század középső évtizedeinek modern szemléletű kutatásához. A jelen tanulmány, mely adalékul kíván szolgálni e nyilván hosszú évekig tartó munkához, egy 1998 májusában Celjében rendezett konferencián tartott előadásból nőtt ki. Akkor, a konferenciára készülve, megkíséreltem összefoglalni mindazt, amit az utolsó Cilleiek, Frigyes és Ulrik magyarországi tevékenységéről tudni lehetett, s néhány hetes levéltári kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy ez irányú ismereteink elképesztően hiányosak, és egész sor tévedés él tovább gyakorlatilag változatlan formában gróf Teleki József munkáinak megjelenése óta. A konferencia után kutatásaimat már szisztematikusabb formában folytattam, de hamarosan kénytelen voltam belátni, hogy a hatalmas anyag egészének áttekintése éveket fog igénybe venni. Az 1448-ig átnézett okleveles és egyéb források azonban annyi új ismerettel szolgáltak, s annyira más megvilágításba helyezték a korszak történetéről közkézen forgó álláspontokat, hogy célszerűnek látszott a vizsgált időszakot két részre bontani s az eddig elért eredményeket már most közreadni. 1 Engel Pál: Hunyadi János kormányzó itineráriuma (1446-1452). Századok 1984, 974. 2 Mályusz Elemérnek csaknem minden írása tartalmaz hasznosítható adatokat, de mindenképpen külön említendő 1957-es nagy tanulmánya (A magyar rendi állam Hunyadi korában. Budapest 1958), amely szinte kimeríthetetlen információforrás, a történelem bármely aspektusáról legyen is szó. A Rácz György által szerkesztett levéltári CD-ROM óriási mértékben megkönnyíti a levéltár anyagában való búvárkodást, természetesen nemcsak az eseménytörténet vonatkozásában.