Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
CSŐSZ LÁSZLÓ regisztrált a városban.12 Ekkor a nagy parasztlázadás eseményei nyomán elsősorban Galíciából, emellett pedig Morvaországból érkeztek zsidó bevándorlók Magyarországra. A szakirodalom az előbbi csoportot mint a feltétlen hagyománytisztelet és vallási ortodoxia képviselőit, az utóbbit viszont az egyházi reform és újítások, a neológ irányzat híveiként tartja számon.13 Varga László joggal hívta fel a figyelmet ezen vélemény némileg általánosító voltára és arra, hogy a teljes képhez szükséges volna feltárni számos vezető neológ személyiség származását.14 A szolnoki közösség 1854-ben a cseh-morva bevándorlók közül választott rabbit, Klein Elkán személyében 15 és hamar a vallási újítások útjára lépett, ez megerősíteni látszik a morvaországi emigránsokat a neológiával azonosító nézetet, bár részletes adataink a betelepülők eredeti lakhelyéről nincsenek. Az azonban valószínű, hogy Szolnok hitközségének kialakulásában és fejlődésében a magyarországi zsidóság három nagy csoportja közül ez játszott meghatározó szerepet.16 A közösség vezető rétege többségében a vallási reform híve volt, aktív közéleti és politikai tevékenységet folytatott, céljának tekintette a zsidó emancipáció megvalósítását és a magyar nemzeti érdekek támogatását. Úttörője, egyben egyik fő haszonélvezője volt a város modernizációs, iparosodási folyamatának. A 19. század közepén beáramló zsidóság elsősorban monokultúrás (gabonatermesztés, csekély szőlészettel kiegészítve) mezőgazdaságra és külterjes állattenyésztésre épülő gazdálkodást folytató, etnikailag szinte teljesen homogén népességet talált a Jászkunság és Külső-Szolnok vármegye területén. Az ipari tevékenység egyes helyi szükségletekre dolgozó kézműipari ágak kivételével hiányzott, csakúgy mint a nagyobb arányú kereskedelem. Ez korábban egyéb idegen kereskedő elemek, túlnyomórészt görögök kezében volt, akiket a 18. század utolsó harmadától a 19. század közepéig húzódó konkurenciaharc során a zsidók teljesen kiszorítottak.17 A zsidó migráció egyik elsődleges célpontja Szolnok volt. Az ide igyekvők felismerték azt a tendenciát, hogy a hitközség alapításakor még alig több, mint 11 ezer fős, túlnyomórészt katolikus népességű kisváros gazdaságföldrajzi adottságai (vasúti és közúti csomópont, tiszai átkelőhely) révén a kapitalista fejlődés letéteményese lesz a jászkun területekkel szemben. A zsidóság mellett nagy mértékű volt a keresztény, főként református kereskedő és iparos elemek beköltözése is, a felekezeti keveredés 12 Palugyay Imre: Jász-Kún-Kerületek s Külső Szolnok megye leírása. Pest-Pozsony, Heckenast, 1854. 354. 13 Braham i. m. 78-81. továbbá: Marton Ernő: A magyar zsidóság családfája. Vázlat a magyarországi zsidók településtörténetéhez. Kolozsvár, Fraternités, 1941. 14 Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon. In: Századok, 1992. 1. sz. 59-79., 77. 15 A szolnoki hitközség történetével kapcsolatosan alapvető forrás Heves Kornél munkája: A szolnoki hitközség története. In: Új hiszekegy. Beszédek, imádságok és egyéb írások. Szolnok, szerző kiadása (Wachs Nyomda), 1938. 299-325. (a továbbiakban: Heves 1938.) Több olyan dokumentumot is feldolgozott, melyek az 1919-es szolnoki események során a hitközségi levéltár nagy részével együtt megsemmisültek. A rabbiválasztásról lásd: Heves 1938. 302. 16 Lásd erről: Braham i. m. 78-80. 17 A folyamatot részletesen Papp Izabella tanulmánya ismerteti: Görögök és zsidók gazdasági helycseréje a Jászkunságban. In: Zounuk (a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár évkönyve) 5. sz. (1990.) 25-54. lásd továbbá: Hanák Péter: A zsidóság és a kereskedelem megújítása Magyarországon. In: A magyarországi zsidóság gazdaságtörténetéről. Beszámoló az 1988 januárjában Jeruzsálemben tartott konferenciáról. Összeállította: Kovács Mária - Varga László. In: Történelmi Szemle, 1987-88. 3. sz. 249-255.