Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
A BUDAPESTI STRANDFÜRDŐK ALAPÍTÁSÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE 1495 Az 2. számú táblázat 101 szemléletesen ábrázolja azt a tendenciát, melyet akár strandalapítási láznak is nevezhetünk. A harmincas évekre egyrészt felismerte a magántőke e modern intézményben rejlő — és addig kiaknázatlan — üzleti lehetőségeket, másrészt az újszerű testkultusz egyre nagyobb népszerűsége tömegszükségletté tette a nyári strandfürdőzést. Amíg a húszas éveket a nagy strandok alapítása jellemezte, addig a harmincas években sorra létesítették a kisebb és egyedi kezdeményezésből kinőtt intézményeket. A közönség száma — mint látható — évről-évre, szinte megállás nélkül gyarapodott. Míg 1930-ban mindössze 400.000 látogatója volt a fővárosi strandoknak, addig 1943-ban — a háború kellős közepén — ugyanez a szám már közel 1 millió 400 ezerre, tehát három és félszeresére növekedett. Ezzel párhuzamosan a strandok száma is megnőtt. 1930-ban öt ilyen létesítményt tartott nyilván a statisztika, az évtized végére viszont már évről-évre 15-16 strand várta a fürdeni vágyókat. Ehhez járult még az az évi 2-300 ezer fő, akik a főváros által fenntartott ingyenes és belépődíjas Duna-fürdőket látogatta, láthatóan egyre csökkenő számban. A statisztika azonban egyáltalán nem szól arról a rengeteg szegény emberről, akik hétvégenként tízezrével fürödtek a szabad Dunában. Ezeket a számokat öszszeadva és az emelkedő tendenciát megállapítva, nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy a strandfürdők valóságos tömegjelenséget idéztek elő Budapesten. „A tömeg ugyan gusztustalan — írta Nádas Sándor 1937-ben — de mégiscsak jó dolog, és örvendetes, hogy a strandolás polgári hobbiból tömegszórakozássá vált." (Ld. a 113. jegyzetet.) Nem feladatom, hogy sorra vegyem az összes szóban forgó intézményt, csupán az egyes típusok legjellegzetesebb képviselőit igyekszem röviden bemutatni.1023. táblázat. Községi ingyenes és térítéses Duna-uszodák látogatottsága 1930-1944. (fő/év) Lágymányosi Duna strandfürdő IV. kerületi Dunafürdő Ingyen dunafürdők Összesen 1930 22350 112687 110691 245728 1931 36425 130733 256655 423813 1932 50232 126953 361889 539074 1933 32140 79955 191455 303550 1934 29314 88426 250311 368051 1935 32700 88198 184918 305816 1936 104515 217826 322341 1937 108379 195170 303549 1938 119875 137130 257005 1939 116210 174670 290880 101 Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve I-XXXII. 1894-1946. (évenként): Fürdőhelyek. E statisztika konstruált jellegét mutatja, hogy a húszas években a strandfürdő még nem volt regisztrált statisztikai tény: egyszerűen nem vették fel az adatok közé a már létező strandok látogatóinak a számát. Ez abból is adódott, hogy a hivatalos diskurzus szívesebben és tendenciózusan feledkezett meg a tanácskormány idején alapított strandokról, másrészt abból, hogy a strandokat még nem sorolták a fürdők intézményi keretei közé. 102 További — korántsem alapos, de valamelyes — ismertetést nyújt a budapesti strandfürdőkről Beck Béla: i. m. 231-247. Meskó Csaba: Gyógyfürdők. Bp., 1998. 53-62.