Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065

TANULMÁNYOK Krász Lilla „A MESTERSÉG SZOLGÁLATÁBAN" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon. A 18. század a megújulás évszázada. Nagy változások következnek be a tudományokban is. Ekkor indul meg Európa-szerte az addig egységes művelő­dés és a tudományok szakosodása, amelynek nyomán új diszciplínák születnek. Az értelmiség számban jelentősen növekszik, specializálódik és szerepe is felér­tékelődik. Új jelenség, hogy az egyes értelmiségi rétegek között az összetar­tozástudat megerősödik, a különböző szakmák között intenzív párbeszéd ala­kul ki. A megváltozott társadalmi igények hatására körvonalazódik az a mo­dern értelmiségi réteg, amelynek tagjai szűkebb, de elmélyültebb tudást igény­lő feladatok elvégzésre szakosodnak (mérnök, közgazdász, botanikus stb.). Eb­ben a folyamatban különösen fontos és látványos az orvosok szerepe. A 18. század második felében — nagyjából egyidejűleg — többé-kevésbé felvi­lágosult reformokat propagáló új típusú „gondoskodó*államokban", Angliától Franciaországon keresztül a Habsburg birodalomig, átgondolt állami egészségpoli­tikai koncepciók keretében megindult — orvostörténészek által bevezetett műszó­val élve — a társadalom medikalizációja. Ezt a törekvést segítette az állami ellen­őrzés, normatív szabályozás és szakszerűsítés révén. A közjó szolgálatát hangsú­lyozó központi hatalmak az akadémikus orvosok támogatásával előbb megkérdője­lezték a népi gyógyítás módszereit és eszközeit, majd rendeleti úton a képzetlen, munkájukban a tapasztalataikra támaszkodó gyógyítóktól egyszerűen megvonták működési jogosítványaikat. Ez papírforma szerint azt jelentette, hogy mindazok­nak, akik orvoslással akartak foglalkozni — munkájuk hivatalos elismerése és elis­mertetése érdekében — szervezett oktatásban kellett részt venni, majd elméleti tudásukról és gyakorlati készségeikről orvosszakértőkből álló bizottság előtt kel­lett számot adni. Az újonnan felállított állami egészségügyi adminisztrációk, egészségpolitikai koncepciók, a rendszeresen kiadott normatívák vizsgálata nyo­mán a Monarchia területén is jól nyomon követhető a növekvő állami befolyás po­zitív, vagy éppen negatív társadalomformáló szerepe. Ahogyan a jogban a szokásjogból idővel kodifikált jog lesz, ez az organikus rend érvényesült az egészségügyben is: egy-egy felülről jött rendelet, utasítás ! A jelen tanulmány elkészítéséhez szükséges kutatások támogatásáért ezúton is köszönete­met fejezem ki mindenekelőtt a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványnak és az Országos Kutatási Alapnak (T 034847 „Tradíció és szakszerűség: a társadalmi és intézményi fejlődés útjai a 17-18. szá­zadi Magyarországon" című kollektív ifjúsági kutatási program). Az itt közölt munka a Habsburg Történeti Intézet számára készülő, a magyarországi orvosértelmiség 18. századi társadalomtörténe­tével foglalkozó, előreláthatólag 2007-ig megírásra kerülő monográfia előmunkálatainak vázlatos be­mutatása.

Next