Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Mária királyné kiszabadítása. Magyar-velencei szövetség 1387-ben 925
926 E. KOVÁCS PÉTER ütötték.) Jegyzőjének, Laurentio de Monacisnak a beszámolójából rekonstruálni lehet a követ munkáját a magyar udvarban. A dózséhoz küldött jelentésből megtudjuk, hogy a követ 1387. április 7-én találkozott a királlyal, mégpedig a budai palota díszkertjében (viridarium). A szövegből kiderül, hogy Alsáni János kardinális, pécsi püspök, István (erdélyi) vajda és más, név nélkül említett bárók is jelen voltak a kihallgatáson. Zsigmond azt javasolta a követnek és általa Velencének, hogy lépjenek szövetségre Erzsébet és Mária kiszabadítása érdekében. Ebben az ügyben küldje vissza a jegyzőt, maga ellenben maradjon Magyarországon. Ezután a pécsi püspökhöz fordult, hogy folytassa, mert ő nem tud szabatosan fogalmazni (nescio bene loqui litteraliter). Alsáni János megismételte az uralkodói javaslatot, hozzáfűzve, hogy a király egyetlen szava többet ér, mint valamennyi jelenlévő tíz szava. Pantaleone Barbo követ válaszában megerősítette, hogy segítenek a királynék kiszabadításában, és tengeri szövetséget kötnek Magyarországgal. Ekkor István vajda közbevágott, hogy tengeri szövetségről beszélnek ők is. A velencei követ ezt követően folytatta beszédét, és egyetértett a magyarok javaslataival. A király ekkor félrevonta a követet, és István vajda előadta. Giovanni di Veglia ispán (azaz Frangepán János modrusi és vegliai gróf) azt írta, van remény arra, hogy Erzsébet és Mária élnek, és ha katonákat küldenek neki, valamint tengeri segítség is lenne, ki tudná a királynékat szabadítani a Horvátiak fogságából. Barbo ezért küldte jegyzőjét Velencébe, hogy a tengeri segítség ügyében tárgyalhasson. István vajda ebben az esetben szárazföldön fog csapatokat küldeni, úgy, hogy egy időben érjenek oda a tengeri és a szárazföldi erők. A velencei követ válaszában megerősítette: ha a liga ötlete elnyeri a Signoria tetszését, minden bizonnyal erre sor fog kerülni. A megbeszélés alatt igen aktív vajda is azon a véleményen volt, hogy igaza van a követnek, mert „melius est, quod primo fiat liga, si placet Dominationi." Monacis jegyző szerint a király és a bárók szavaiból Barbo követ megérthette, hogy ez a liga kiterjedne a tengeren Dalmáciára, valamint a lázadók ellen is. A Horvátiak elleni együttes (magyar-velencei) fellépés igényét Zsigmond két nappal később újból megismételte Pantaleone Barbónak. A királyi kápolnában, a mise alatt (dum missa celebrabatur) Zsigmond a velencei követet megkérte, hogy amit mond, az maradjon titokban. A király és a bárók eldöntötték, hogy pünkösd után két héttel hadba szállnak a Horvátiakkal szemben, és leverve őket, oda vonulnak, ahol a királynékat fogva tartják. A Köztársaság a tengeren figyelte, hogy ne vihessék őket más helyre, és a Velencébe küldött jegyző erre kérje meg a Signoriát. A kihallgatás végén, Kanizsai János egri püspök és István vajda azt is közölte, hogy Zsigmond már elküldte követét (miles Am- G S. Romanin: Storia documentata di Venezia. III. Venezia 1855. 314, valamint Raphayni de Caresinis: Chronica (1343-1388). A cura di Ester Pastorello. (Rerum Italicarum Scriptores Tomo XII. Parte II.) Éologna 1923. 67-68.: „eundem Pantaleonen! Barbum militari cingulo merito exornavit." 7 Minden bizonnyal latinul beszéltek. A velencei-magyar tengeri szövetségről már 1383-ban tárgyaltak. Roberto Cessi: Storia della Republica di Venezia. I. Milano-Messina 1944. 348. 9 I. (Nagy) Lajos király özvegye, Erzsébet ekkor már nem élt. 1387. január elején Passinai János vránai perjel Novigradban megfojtatja királynét. Kretschmayer szerint ez 1387. január 16-án történt. Heinrich Kretschmayer: Geschichte von Venedig, II. Gotha 1920. 259.