Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Délszláv rendezési tervek és területi követelések a második világháborúban I/57
DÉLSZLÁV RENDEZÉSI TERVEK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 75 A világháború után Jugoszlávia sajátos külpolitikai helyzetben volt. Akárcsak a Szovjetuniónál, a jugoszláv kommunistáknál is megfigyelhető volt a korábbi korszakok külpolitikai tendenciájának továbbélése. Amint Moszkva, Szentpétervár örökébe lépve, rövid szünetet követően folytatta a cári birodalmi külpolitikát, úgy a jugoszláv kommunisták is előbb felhagytak a Jugoszláv Királyság felbomlasztására irányuló törekvésekkel — igaz, ezt szovjet utasításra tették —, majd, hatalmi pozícióba kerülvén, a két világháború közötti belgrádi vezetésnek a balkáni vezető szerep megszerzését célzó politikáját tették magukévá. Ennek a politikának egyik igen fontos szegmense volt a nemzeti egyesítés. A legnyilvánvalóbb a szlovén nemzet területeinek megszerzése volt. Egy másik délszláv nemzet, a macedónok egyesítése azonban még váratott magára. A jugoszláv külpolitikai törekvések ennél fogva két fő szálon futottak. Belgrádnak két fronton kellett érdekeit érvényesítenie: délen a Balkánon, északnyugaton pedig Olaszországgal és Ausztriával szemben - a nyugati szövetségesek szándékai ellenében. Miközben északnyugaton komoly hatalmi érdekeket sértettek Jugoszláviának a nemzetegyesítés jelszavával alátámasztott közvetlen területszerző törekvései, és a mérsékelt szovjet támogatás miatt csak kevés kilátás nyílt a teljes sikerre, addig délen a balkáni nemzetek összefogásának koncepciója jegyében Jugoszlávia gyakorlatilag szabad kezet kapott céljai megvalósításához, politikai befolyásának kiterjesztéséhez. E törekvés megvalósítását szolgálta a balkán föderáció, amelynek előzményeiről már esett szó.85 A Szovjetunió eleinte támogatta a jugoszlávok északnyugati irányú területi követeléseit, beleértve Trieszt városátis. Utóbb azonban letett arról, hogy Trieszt kérdésében teljes mellszélességgel kiálljon a jugoszlávok mellett. Ebben egyrészt közrejátszott a britek eltökéltsége, hogy Trieszt nem kerülhet Titóék kezére, mert úgy látták, hogy ily módon közvetve a Szovjetunió kezébe kerülne. két a történelmi hagyomány, az etnikai érvek és gazdasági megfontolások alapján Jugoszláviához kell csatolni, s kilátásba helyezte e területek katonai megszállását. Sztálin reakciója erre a feljegyzés szerint az volt, hogy a jugoszlávok ne sokat késlekedjenek: „a jugoszlávoknak, akik az említett vidékeken élnek maguknak kell felvetni a Jugoszláviához való csatlakozás kérdését, döntést hozni, lármát csapni. A csatlakozásért körömszakadtáig küzdeni kell." L. Iratok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1944. október - 1948. június. Dokumentumok. Szerk. Vida István. Budapest, Gondolat, 2005. 89-90. E tanulmány elkészítéséhez használt jugoszláv iratpublikációban ugyancsak szerepel az erről a beszélgetésről készült feljegyzés. L. Odnost Jugoslavije i Rusije (SSSR) 1941-1945. Dokumenti i materijali. Ured. Branko Petranovic. Beograd: Savezno ministarstvo za mnostrane poslove i Vojnoistorijski institut - Ministarstvo inostranih poslova Ruske Federacije, 1996. 652-659. Ebből azonban hiányoznak a Magyarországgal szembeni jugoszláv területi követeléseket tartalmazó részek. A magyar és a jugoszláv iratpublikációban szereplő Hebrang-Sztálin beszélgetésről készített feljegyzés levéltári jelzetei nem azonosak. A tartalmi eltérés mellett, a két közölt dokumentum terjedelmében is jelentősen különbözik. A magyar mindössze két oldal, miközben a jugoszláv majdnem nyolc oldal. A jugoszláv kötetben szereplő feljegyzésben Magyarország csak a jóvátétel kapcsán került megemlítésre, valamint a jugoszláviai szénhiány enyhítésében Magyarországtól remélt szénszállítmányok kapcsán. A rendelkezésemre álló dokumentumok alapján, a jugoszláv külügyminisztérium levéltári egységeinek további kutatása nélkül ezt kérdést nem lehet megnyugtató módon lezárni. 85 Érdemes megjegyezni, hogy a Trieszt megszerzéséért folytatott küzdelem kezdetén Jugoszlávia felvetette a föderáció lehetőségét is. E gondolat jegyében Edvard Kardelj, a jugoszláv békedelegáció vezetője a Külügyminiszterek Tanácsa előtt 1945. szeptember 18-án tett felszólalásában felajánlotta, hogy Trieszt legyen önálló szövetségi egység Jugoszláviában. L. Dokumenti o spoljnoj politici Socialisticke Federativne Republike Jugoslavije 1945. Prijed. Dorde Vasilijevic, Beograd, Jugoslovenski pregled, 1984, 251.