Századok – 2010
KRÓNIKA - Ökumené vagy globális közösség? Beszámoló a 21. Történész Világkongresszusról (Tomka Béla)
KRÓNIKA A három fő téma mellett 20 félnapos szekciót rendeztek (Specialized Themes) melyek természetesen részben egymással párhuzamosan zajlottak. Ezek között bőven helyet kaptak társadalomtörténeti témák (a hitel társadalomtörténete; táplálkozás és ruházkodás; a modern kori szociálpolitika globális aspektusai; hódítás és demográfia), de több szekció adott módot interdiszciplináris megközelítésre is (az utazás változó kultúrája; a fogyasztói társadalom és a gazdasági változások). Szintén szerepeltek visszatérő témák (az emberi jogok a történelemben; szexuális erőszak a történelemben; nemzeti identitás és emlékezet; a könyv szerepe a kultúrák közötti kapcsolatokban), ugyanakkor nem maradtak el az újabb kérdésfeltevések sem (szabad és nem szabad munka a modern időkben; az érzelmek mint történelmi tényezők). Mint ezek a témamegjelölések is sejtetik, csak néhány szekció korlátozta témáját szűkebb földrajzi területre (a gyarmatbirodalmak Afrikában és a kulturális hibriditás, vallás és társadalom a premodern Dél- és Délkelet-Ázsiában). A konferencia szekcióinak harmadik típusaként kevésbé formalizált kerekasztal-beszélgetésekre is sor került, melyek — már csak a neves résztvevők okán is — bőven vonzották a közönséget (pl. A történelem jelentősége a politikában és a kultúrában c. kerekasztal Jürgen Kocka, Hayden White és mások részvételével). Végül további több tucat szekciót — a szekciók teljes száma száz felett volt — szerveztek a CISH (Comité International des Sciences Historiques) úgynevezett belső bizottságai és a szervezethez csatlakozott nemzetközi történésztársaságok, melyek elvileg azok saját programjaiként futottak, de gyakorlatilag integrálódtak a kongresszus munkájába. Ilyenek például a Comité International D'Histoire de la Seconde Guerre Mondiale, az International Economic History Association, vagy az International Social History Association, mely először szerepelt több szekcióval. Az utóbbi három kongresszustól eltérően nem rendeztek viszont poszter-szekciót, melyben korábban elsősorban fiatal történészek mutatták be a gyakran a tematikába nem illeszkedő kutatásaikat. A kongresszushoz a szokásos formális és ünnepi jellegű aktusokon kívül számos más rendezvény is csatlakozott, mint például filmvetítések, szakmai kirándulások és beszélgetések, könyvbemutatók, kiállítások és projekt-ismertetések. A program összeállítása — pontosabban a szekciók kijelölése — már évekkel korábban megkezdődött. A kongresszus fő szervezője, az 1926 óta fennálló CISH saját nemzeti bizottságainak és az említett csatlakozott nemzetközi történésztársaságoknak javaslatait begyűjtve döntött arról, hogy mi kerül a programba, s jelölte ki az egyes szekciók vezetőit/szervezőit. Az egy-egy tudományt vagy tudományterületet átfogó nagy, több száz vagy ezer résztvevőt megmozgató nemzetközi kongresszusokat gyakran érik kritikák, melyek között kiemelt helyen szerepel az, hogy az ilyen rendezvények nehezen áttekinthetőek, gyakran túlzottan formálisak, s így egyenesen elidegenítően hatnak a résztvevőkre. Következésképpen — így a kritikusok — az egyes szakterületek kisebb szakmai összejövetelein hatékonyabb munka végezhető, mélyebben megismerhetőek a kollégák új eredményei. E bírálatok nem teljesen alaptalanok, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a tárgyalt ICHS éppen mérete és a kapcsolódó rendezvények nagy száma miatt alkalmat nyújthatott a kuta-