Századok – 2012

DOKUMENTUMOK - Szécsényi András - Kerepeszki Róbert: „Ellenzék" a Turulban. A Turul Szövetségről I/171

196 SZÉCSÉNYI ANDRÁS - KEREPESZKI RÓBERT nőtt, de ez a vezetésre alkalmas elit az idők során mindjobban széttöredezett, hogy csak az ellenállási mozgalomban találjon ismét magára. A mozgalomnak ugyanis hihetetlen nehézséggel kellett megküzdenie. Né­metország háborús sikereinek tetőfokán állott. A fasizmus az egész ország köz­véleményét rabul ejtette. Az ifjúság demokratikus törekvésű csoportjának min­den egyetemen, minden karon újra meg újra meg kellett küzdenie a reakciót ki­szolgáló opportunista, sőt fasiszta rektorokkal (mint pl. Szegeden a Szent-Györ­gyit követő Kogutowicz-cal),106 dékánokkal, professzori karral. Meg kellett küz­denie a kormányzat érthető bizalmatlanságával, mely még Kállay alatt is fél bal­oldaliságától, nem is szólva arról, hogy feudális beállítottságánál fogva veszélyes­nek találta az ifjúság radikalizmusát. Külön harcot kellett vívnia a reakciós kul­tuszminisztériumi tisztviselőgárdával s a leventeintézmény beolvasztási törekvé­seivel. Állandó védekezésben, minden támogatás nélkül kellett harcolnia a jobb­oldali sajtóval, mely a fasiszta gondolkodású középosztályi közvéleményre tá­maszkodva nem csak politikai jellegű támadásnak, de hazug rágalmaknak lavi­náját zúdította a mozgalomra. (Vezettek ebben az Új Magyarság, Függetlenség, Nemzeti Újság és Szegedi Új Nemzedék cikkei). Meg kellett küzdeniük a nyilas és imrédysta pártokkal, melyeknek igen nagy érdekeltségük volt a régi diákszer­vezetek vezetőségében. Az öregedő diákvezérek persze mindent elkövettek, hogy a mozgalmat elgáncsolják. A nyilasok viszont egész sereg ügyes fiatalembert küldtek be a mozgalomba, hogy azt megszállják és jobbra fordítsák. Állandó el­lenfél volt a feudális és kapitalista polgárság, a neobarokk társadalom utánpótlá­sáról gondoskodó, klerikális, legitimista Emericana és más katolikus színezetű diákegyesületek, annak ellenére, hogy a mozgalom indulásakor ezek haladó szel­lemű fiatal vezetői (élükön Csaplár Andrással) szintén csatlakoztak, amiért azonban kizárták őket. És ami a legnehezebb volt: mindegyre arra törekedni, hogy a haladás politikusai és írói bízzanak a mozgalomban, megértsék igazi szán­dékait, melyek a támadások özönében néha a baloldali politika elleni megnyilat­kozásokkal is lepleznie kellett, hogy németellenességét és a jobboldaliak elleni ál­lásfoglalását kinyilvánítva egyáltalán fennmaradhasson. Ilyen nehézségek közepette mégis működött, szervezett és hatott a „di­ák-egység mozgalom". A budapesti egyetem néhány karának kivételével, amelynek ifjúsága a legvegyesebb és leginkább opportunista magatartású volt, egymás után alakultak meg az összes egyetemek és főiskolák „egységszerveze­tei". Ezeket, a Turul ellenzéket, a MEFHOSZ-t, a protestáns diákszervezeteket és a haladó katolikus ifjúságot egyesítette a Magyar Ifjúság Nagybizottsága, mely memorandumok és közös deklarációk egész sorában követelte az ifjúság önkormányzatát, az öregedő diákvezérek távozását, a korhatár bevezetését az ifjúsági egyesületekben, a diákság karonként és egyetemenként való megszer­vezését s a régi egyesületek feloszlatását.107­­ Új alapokra akarták helyezni a fi- 106 Kogutowicz Károly (1886-1948) geográfus, az 1941/42. tanévben a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem rektora. 107 A két legfontosabb, a Vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és a belügyminiszterhez eljut­tatott, valamit a Márciusban, a Szegedi Hídban, a Fiatalokban és a Márciusban leközölt memoran­dumokat és az aláíró egyesületek és képviselőik névsorát 1942. március 10-én és 24-én adták közre.

Next