Századok – 2012
DOKUMENTUMOK - Szécsényi András - Kerepeszki Róbert: „Ellenzék" a Turulban. A Turul Szövetségről I/171
.ELLENZÉK" A TURULBAN 203 mi aula), egy kézigránátos akció (Szentkirályi utcai Prónay-központ ellen) és német járműveknek, tankoknak a megrongálása volt. Az akciócsoport közös volt a Demokrata Diákfront akciócsoportjával, vezetője Zimányi Tibor. A Szabad Élet Diákmozgalom arra törekedett, hogy működése ne csak a fővárosra szorítkozzék, hanem kiterjedjen a vidéki egyetemi városokra is. Ennek megfelelően felvette a kapcsolatot a Magyar Ifjúság Nagybizottságának baloldali magatartású tagjaival, rendszeresen eljuttatta hozzájuk röpiratait és a Szabad Élet c. lapot. Ennek nyomán a vidéki egyetemi városokban, különösen Sopronban és Pécsett erős ellenállási gócok alakultak ki. Sopronban Horváth Károly, Pécsett Sipos Miklós volt a helyi csoport vezetője. A kiterjedt illegális munka és a Görgey partizáncsoport tevékenysége számos áldozatot követelt. A Görgey-alakulatból elestek, vagy szerzett betegségben meghaltak a következők: András Áron, Bálint Ferenc, Imecs József, Kisfaludy Miklós, Kiss Dávid, Kolb Ferenc, Szepessy Zoltán, Szijjártó Lajos, Völker Ferenc valamint tíz ismeretlen munkaszolgálatos zsidó ifjú, akiket a Gestapo a Görgey-alakulatból hurcolt el, s akiket valószínűleg megöltek. Bebörtönzést és súlyos bántalmazásokat szenvedtek: Fiam István, Horváth János, Kis Sándor, Kristó Nagy István, Nyeste Zoltán, Rácz István, Takácsy Miklós, Varga Júlia, Vatai László, Zimányi Tibor. Utóbbiak, Budapest bekerítése után különböző alkalmat felhasználva megszöktek a Gestapo ill. a nyilasok fogságából, s így „hűtlenség" címén ellenük indított eljárás következményeitől megmenekültek. A felszabadulás után a diákellenállás vezetői a Nemzeti Függetlenségi Front pártjaiban helyezkedtek el, a legnagyobb részük otthagyta a diákpolitikát. Talán erre vezethető vissza, hogy a diákság egy része, mely „kézben tartva" hasznos politikai tevékenységet is végezhetett, hajlamainak, osztályhelyzetének megfelelően bizonyos mértékig a reakció befolyása alá került. Az 1945. év során különben bebizonyosodott, hogy a MADISZ 114 egységesítő kísérlete éppúgy nem sikerülhet, mint ahogy külső erők mindvégig megakadályozták a diákegység-mozgalom végső sikerét. Ugyanakkor örvendetes tünet, hogy az akadémiai ifjúság különböző szervezetei (éppen a diákegység-mozgalomban is részt vett Jónás Pál elnökletével) a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségében,115 az összes demokratikus ifjúsági mozgalmak pedig a Magyar Ifjúság Országos Tanácsában megtalálták az együttműködés lehetőségeit. A Turul Szövetség egyetemi központját 116 bomba találta - még nyoma sem maradt ennek a hajdan nagy erejű szervezetnek. Az igazolási eljárások során az egyetemi Turulban résztvevő valóban antifasiszta működést kifejtő Turul-tagok nem kerültek hátrányos helyzetbe, hiszen módjuk volt szerepük tisztázására. 114 Kerti Mária: A MADISZ budapesti szervezeteinek megalakulása és működése (1945-1946). Bp., Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1970.; Rákosi Sándor (szerk.): A MADISZ 1944-1948. Bp., Kossuth, 1984. 115 Ólmosi Zoltán - Urbán Károly (szerk.): Tanulmányok a magyar egyetemi ifjúsági mozgalom történetéből (1948-1960). Bp., Ol, 1988. 116 A szerző minden bizonnyal a már említett Turulvárra utal.