Századok – 2012
DOKUMENTUMOK - Szécsényi András - Kerepeszki Róbert: „Ellenzék" a Turulban. A Turul Szövetségről I/171
.ELLENZÉK" A TURULBAN 183 valószínűbbnek tartjuk, hogy a dokumentum olyan személytől származik, aki az 1930-as évek folyamán az illegális kommunista mozgalom tagjaként épült be a Turulba, látta a szervezet belső életét, vagy legalábbis nagyon közelről, a főszereplőket személyesen ismerve kísérte végig a szövetség történetét. A fentiekben mondottak bizonyítják, hogy az alábbiakban közölt irat a Turul Szövetség történetére visszapillantó fontos forrás. Összetettségében, problematikusságában jól mutatja nemcsak a véleményformáló erővel bíró Turul meghasonlottságát, de bepillantást enged a két világháború közötti ifjúsági mozgalmak és szervezetek sajátos miliőjébe is. FÜGGELÉK „Ellenzék" a Turulban Az első világháború után a Turul Szövetség volt a legnagyobb ifjúsági szervezet. Voltak főiskolák vagy egyetemi karok, melyeken a Turulba való belépés szinte kötelező volt. Az ifjúság közösség utáni vágya szervezetet keresett, s minthogy ez a bajtársi egyesület volt a leghangosabb, minthogy a legnépszerűbb jelszavakat innen lehetett hallani, minthogy az akkori ellenforradalmi kormányzat (különösen Gömbös miniszterelnökségétől kezdve) meg a reakciós professzorok serege ezt a szervezetet támogatta leginkább: ide özönlöttek a főiskolára kerülő fiatalok - meggondolás nélkül, vagy pedig elesettségükben a Turul által kilátásba helyezett kedvezményekre, protekcióra, valamilyen emelkedésre számítva. Tényleges előrehaladást azonban csak a túlnyomórészt idegen származású diákvezéreknek jelentett a Turul, mert a legnagyobb és legharciasabb ifjúsági egyesület vezetőségében már néhány évvel az alapítás után egy származásában és szellemében teljesen idegen klikk ült, mely kooptáció útján csak hasonszőrűeket emelt magába.60 Ha egy-egy Turul-vezér politikai vagy gazdasági érvényesülése már nem engedte, hogy a diákságot „vezesse", hanem más, még nagyobb hatalmat, még több szereplést, vagy komoly jövedelmet jelentő pozíciókba jutott, nem törődött többé az ifjúsági tömegekkel, de arra gondja volt, hogy újra csak hasonló mentalitású ifjak közül szemelje ki utódját. Ez biztosította a Turul sváb vezető klikkjének állandóságát. Ezek a diákvezérek aztán szerepeltek, szónokoltak, felajánlkoztak s szállították a fiatalságot az egymást követő kormányoknak és a többi jobboldali politikai érdekeltségeknek. A legtehetségtelenebbek, akik még tanulmányaikat sem tudták befejezni, továbbra is bennmaradtak a Turulban, hiszen ostobaságuk még a régi rendszerben sem tette számukra lehetővé, hogy jobb pozíciókhoz jussanak, így aztán évről évre öregedve, távolodva az ifjúságtól, tovább diákvezérkedtek...61 Róluk mintázta Szabó Dezső a kopaszodó, öreg diákvezér 60 A Turulban az 1920-as évek közepétől mindinkább kiéleződtek a generációs ellentétek. A fiatalok úgy érezték, hogy a bethleni konszolidáció éveiben a Turul sikertelen volt, tevékenységük homlokterében pedig nem a magyar „faj", a magyar parasztság érdekeiért való küzdelem állt. Ezt sokszor, így ezúttal is azzal magyarázták, hogy a Turul idősebb vezetői nem is magyar, hanem német származásúak. 61 Ez a megállapítás még inkább igaz a katolikus bajtársi szövetségre, a Foederatio Emericanára, amelyet — sajátos módon — éppen a Turul támadott a leghangosabban az öregedő diákvezérek miatt. Például a szövetség központi lapja 1932 áprilisában azt vette az Emericana szemére, hogy a szervezetben a „hangot" olyan öregek viszik, akik számára az „ifjúság csak sakkfigura, melyet öreg