Századok – 2012
DOKUMENTUMOK - Szécsényi András - Kerepeszki Róbert: „Ellenzék" a Turulban. A Turul Szövetségről I/171
.ELLENZÉK" A TURULBAN 185 ták az egyetemi ifjúság soraiban, s rajtuk keresztül az egész magyar értelmiségi rétegben, mely bizony amúgy is alig érdemelte meg az „értelmiségi" nevet. A két háború után több százezer fiatalember részesült ilyen „keresztény-nemzeti" nevelésben, s ráadásul mind olyanok, akik osztályhelyzetüknél és képesítésüknél fogva vezető helyekre kerültek!66 De a sváb vezetők és a sváb-fasiszta „lelkiség" terrora ellen hogy nem védekezett, hogy nem lázadt a magyar ifjúság? Mert többségében bűnös volt, predesztinálva erre a sorsra. Középosztályi volt, jórészt német származású, immanens gondolkodású, élvhajhászó, haszonleső, semmi érzéke az igazi humánumhoz, semmi vágya az igazi értékek után, semmi közössége a dolgozókkal, a néppel, a parasztsággal. Az a néhány százalék, aki a munkásságból vagy parasztok közül kerül egyetemre, áruló kellett, hogy legyen, ha meg akart maradni. S ha voltak is igazi alkotó értelmiségiek, ha akadtak is szép számmal parasztinak, akik nem tagadták meg népüket, vagy távol tartották magukat a bajtársi szervezetektől, vagy ha beléptek — mint a többség, mint annyi százak — háttérbeszorultak, elfáradtak. A Turul-hagyományok őrei, a svábok, az öregek gondosan vigyáztak, nehogy felülkerekedjék a mindegyre kísérletező ellenzék.67 Mert bár a Turul tömegmozgalom volt, éppen mert csaknem mindenki megfordult szervezeteiben, értékes elemek is akadtak, akik nagyobb tehetségükkel, közösségi hajlamukkal, szervezőképességükkel még az értéktelen, léha vagy közömbös és ingadozó tömeg jó részét is meg tudták mozdítani, néha egy-egy helyes kiállásra rávenni, míg ki nem zárták őket, vagy bele nem fáradtak a meddő küzdelembe. Az ilyenek felülkerekedésének megakadályozására szolgált a Turul Szövetség „fegyelmi szabályzata", melynek segítségével a sváb, reakciós vezetőségi klikk mindig „kiirtotta" ellenzékét, ha pedig ez a főnixként újjáéledő ellen kapott Hubay Kálmántól, hogy a turulistákat minél nagyobb számban léptesse be a Nemzetiszocialista Magyar Párt-Hungarista Mozgalomba. Az egyetemisták tömegesen lépnek be a pártba. MOL, K 149 651/7. 2. d., 6. 6e. Jobboldali összesítők, 69. 66 Egy 1945 után készült, szélsőjobboldali pártokban és/vagy egyesületekben tagságot viselt és megfigyelt személyekről készített, mintegy 4400 nevet tartalmazó kimutatás szerint az egyértelműen megnevezett egykori Turul-tagok között megtalálható volt színész, egyetemi oktató, törvényszéki bíró, sőt minisztériumi államtitkár is. ABTL, 4.1. A-1084. 1945 előtti jobboldali szervezetek névsorai. A dokumentum megállapítását emellett több életpálya is látványosan példázza. Az 1930-as évek több, „új generációs", főként Gömbös Gyula által pozícióba segített politikusa kezdte a közéleti pályát a Tanácsköztársaság után meginduló jobboldali ifjúsági mozgalmakban, így a Turulban (például a Nemzeti Egység Pártja propaganda-főnöke, Béldi Béla, vagy az igazságügyi államtitkár, később miniszter Mikecz Ödön). A második világháború vége felé azonban többen felismerték, hogy ez terhes örökség lehet a világégés utáni időkre. Rendkívül beszédes Ortutay Gyula naplóbejegyzése, aki a következőképpen írta le 1944 februárjában egy egykori Turul-tag egyetemi hallgatójával való találkozását: „Kristó Nagy István, volt szegedi hallgatóm járt nálam: a propagandaminisztériumban van. Szeretne szabadulni már onnan, hogy ne kompromittálja magát. Eléggé belekeveredett a szélsőjobb diákmozgalmakba, ezen a réven jutott épp a minisztériumba." Ortutay Gyula: Napló I. 1938-1954. Szerk. és jegyz. Markó László. Bp., Alexandra, 2009. 361. Kristó Nagy István (1921-2010) az első diákegység-szervezet, a Szegedi Egyetemi Ifjúság, majd a Magyar Ifjúság Nagybizottsága egyik vezetője volt. 67 A bekezdés idáig tartó szakasza jellegzetes, a Turult egysíkú, fasiszta, népellenes szervezetként láttató bemutatásából is mutatja, hogy a dokumentum a háború utáni „mainstream" történelemszemlélethez illeszkedik.