Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
276 KOSZTA LÁSZLÓ mogyvári apátság alapításánál is,37 szolgálatukra külföldi követjárások alkalmával is igényt tartott az uralkodó. 1091-ben Itáliába, a pápához is egyik káplánját küldte László.38 Hamis — de minden bizonnyal részben eredetiek felhasználásával készült —, illetve kétségtelen hitelű oklevelekben összesen tíz királyi káplánt ismerünk név szerint a Xl. század utolsó két évtizedéből.39 Ez önmagában is igen figyelemre méltó, különösen azért, mert még a későbbiekben sem említenek ilyen rövid időszakból ennyi királyi káplánt. Szent László alatt tehát az udvari papság, a királyi kápolna kormányzati és politikai szerepének előtérbe kerüléséről beszélhetünk. Ezt aláhúzza a király unokaöccsének, Kálmánnak a neveltetése. Kálmánról nem említik a források, hogy szerzetes lett volna, így bizonyos, klerikusi neveltetésben az udvari papságnak kereteket adó királyi kápolna tagjaként részesült. Ezzel a dinasztiából származó taggal bővült a királyi kápolna, ami önmagában bizonyítja az udvari papság rangját és tekintélyét. Fontos egyházkormányzati változásra mutat rá László királyi káplánjai életpályájának alakulása. A név szerint ismert királyi káplánok többségével ugyanis röviddel később valamely egyházmegye vezetőjeként, püspökként vagy érsekként találkozunk újra. Szerafin 40 és Lőrinc 41 esztergomi érsek lett, Koppány 1099-ben püspökként vett részt és esett el Kálmán halicsi hadjáratában,42 Sigindinust pedig zágrábi püspökké tették a 11-12. század fordulóján.43 Fancsika előbb zágrábi püspök, utóbb bácsi érsek lett. A név szerint ismert királyi káplánok felének karrierje így bizonyosan a püspökségig ívelt, és számuk Kálmánnal tovább bővíthető.44 Ezek Andreas Hegedűs, Tiburcius Neumann, Cornelius Szovák, Stephanus Tringli. Strigonii Budapestini 1999. (a továbbiakban: MES) I. 85., Hóman Bálint: A zágrábi püspökség alapítási éve. Turul 28. (1910) 100. 37 A tanúk között három királyi káplánt említenek, Mihályt, Szerafint és Koppányt, 1. DHA I. 268. és Baumgarten Ferencz: A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal. Századok 40. (1906) 392-393. és 405. 38 Erre Oderisius apáthoz írt levelében utal a király, 1. DHA I. 272. 39 A bakonybéli apátság 1086. évi interpolált birtokösszeírásának első, a 12. század elején keletkezett függeléke Szerafin káplánt nevezi meg az oklevél írójának (DHA I. 253.). Az 1093-ra datált hamis, de 1091 előtt keletkezett eredeti oklevelet felhasználó, a pécsi püspökség érdekében kiállított oklevélben Timót, Erdő, Sámson, Lőrinc és Sigindinus káplánokról tesznek említést (DHA I. 290.). 1087 és 1091 között a zágrábi püspökség alapításánál Koppány és Fancika káplánok tevékenységéről hallunk (MES I. 85-86.), a somogyvári monostor alapításánál Szerafin, Koppány és Mihály káplánok voltak jelen (DHA I. 268.). A tihanyi monostor 1092-re datálható hamis birtokösszeíró oklevelének záró része Izsák és Koppány káplánokat említi (DHA I. 285.). 40 Koszta László: Szerafin. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beke Margit. Esztergom 2003. 31-36. 41 Azonos lehet a Szerafin érseket váltó Lőrinc esztergomi érsekkel (1105-1116) vagy esetleg az 1099-ben Koppány püspökkel együtt a halicsi hadjáratban elhunyt hasonló nevű püspökkel. 1. SRH I. 424-425. és Koszta László: Lőrinc. In: Esztergomi érsekek i. m. 36-37. 42 SRH I. 424-425. 43 Györffy György Sigindinust — nevét Szegéndinek magyarítva — tinini (zagorjei) püspöknek tartotta. 1. Magyarország története tíz kötetben i. i. m. 949. (a vonatkozó rész Györffy György munkája) és DHA I. 329-330. Újabban Körmendi Tamás, meggyőzően érvelve, a káplán régebbi szakirodalomban is említett zágrábi püspökségét igazolta. 1. Körmendi Tamás: Zagoriensis episcopus. (Megjegyzések a zágrábi püspökség korai történetéhez). In: Fons, scepsis, lex. Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Almási Tibor. Szeged 2010. 247-256. 44 A Krónika 140. fejezete egri, míg a 152. fejezete váradi püspöknek mondja Kálmánt: 1. SRH I. 419. és 432.