Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
BENCÉS SZERZETESSÉG EGY KORSZAKVÁLTÁS HATÁRÁN 281 setlegesség jegyeit. Sok vonatkozásban még nem jelentkeztek szilárdan azok a szervezeti formák, amelyek egy megállapodott, az előírt jogi normáknak megfelelő, megerősödött egyházigazgatást jellemezték. Azt azonban nem gondolhatjuk még a kialakuló egyházszervezet idején sem, hogy a területileg illetékes püspökök nem gyakoroltak volna felügyeletet az egyházmegyéjükben lévő monostorok felett. Alátámasztja a püspöki ellenőrzés meglétét, hogy a Xl. századi monostoralapításoknál gyakran említenek egy-egy olyan püspököt, akiben joggal a helyi ordinárius főpapot kell látnunk.69 A szabolcsi zsinat 21. kánonja 70 megszületésének indítékaként tehát az egyházjogi előírásoknak megfelelően működő egyházszervezet kialakítása mellett, véleményem szerint, azt is joggal megemlíthetjük: a Xl. század utolsó két évtizedében a reformok megérintette magyar bencések komoly kísérletet tettek annak érdekében, hogy az egyre inkább a világi papság irányítása alá kerülő püspökségek monasztikus egyházak feletti joghatóságát korlátozzák. Bencések Kálmán király és Álmos herceg viszályában Az egyház kormányzati szerepét erősítő episzkopális egyházszervezet, a szintén expanzív, de a püspökségekből kiszoruló monasztikus egyházszervezet között feszült viszony alakulhatott ki a 11-12. század fordulóján. A bencések támogatója, a rendhez személy szerint is közel álló Szent László halála után a konfliktus nyilvánvalóvá vált, amit a trónutódlás kérdése körül 1095 második felében az ország egyházi és világi előkelői körében kialakuló ellenségeskedés tovább erősített. 1077-ben Géza király halála után — Salamon király törekvései és az ehhez kapcsolódó német támadás veszélye miatt — szóba sem jöhetett az, hogy a trónt Géza kiskorú gyermekei, Kálmán vagy Álmos közül örökölje valamelyik. Bizonyosan I. Géza jóváhagyásával a kiváló katona hírében álló, hercegi évei alatt nagy kormányzati tapasztalatra szert tevő László került a trónra. Géza fiainak nevelését ettől kezdve László irányította. Az idősebbet és — a krónikakompozíció ellenséges és túlzó ábrázolása mellett is sejthetően — valamilyen 69 Erre általában 1. Kiss Gergely: Abbatia regalia - hierarchia ecclesiastica A királyi alapítású bencés apátságok egyházjogi helyzete a 11-13. században. Bp. 2002. 44-49. — A tihanyi monostor alapításánál 1055-ben az érsek mellett további három püspököt említ az oklevél tanúnévsora, köztük az oklevél készítésében szerepet vállaló Miklós püspököt, bár kérdéses, hogy benne láthatjuk a területileg illetékes veszprémi egyházmegye vezetőjét (DHA I. 152.). Miklós püspökre. Horváth János: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 305-315., Kiss G. Abbatia regalia -hierarchia ecclesiastica i. m. 45. A 11-12. század fordulóján keletkezett esztergomi Bendictionale is megerősíti, hogy a tihanyi monostor a területileg illetékes püspök joghatósága alatt állt (Solymosi László: Az esztergomi érseki oklevéladás kezdetei. In: Kezdés és újrakezdés. Strigonium antiquum 2. [1993] 84.). 1061-ben a zselici monostor alapításánál György püspök volt jelen, mint tanú és az oklevél elkészítője (DHA I. 172.), vélhetőleg benne is a területen ordináriusi jogot gyakorló veszprémi püspököt kell látnunk (Solymosi László: Püspöki joghatóság Somogyban a XI. században. Turul 72. [1999] 102-103.). A százdi monostor alapítólevelében 1067-ben Dezső érsek mellett említik Jeromius (Jeromos) püspököt, aki talán a területileg illetékes egri püspökség vezetője lehetett (DHA I. 185.). 70 Závodszky L. A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok i. m. 161.