Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
370 KÖRMENDI TAMÁS 1910. évi tanulmányában lényegében Karácsonyi korábbi álláspontját fogadta el, valószínűtlennek tartotta ugyanis, hogy a 12. századtól külön névvel különböztették volna meg a magyar uralom alatt álló Szlavóniát és Horvátországot, ha ezeket egyazon állam részeként, egyaránt 1091-ben foglalta volna el Szent László. Hóman tehát szintén úgy vélte, hogy Szlavóniára all. században még sem Magyarország, sem Horvátország nem terjesztette ki a fennhatóságát. Ferdo Sisic 1914-ben részint összefoglalta a korábbi horvát szakirodalom eredményeit, részint pedig számbavette a témához vonható összes kútfőt (ezeket alább részletesen is bemutatom). Végkövetkeztetése szerint egyértelmű, hogy a Dráva és Gvozd közötti terület egészen 1091-ig a Horvátország része volt. Szlavónia korai hovatartozásának kérdése ezt követően évtizedekre nyugvópontra jutott: a magyar szakirodalom Hóman, a horvát pedig Sisic eredményeit tekintette véglegesnek. Hosszú szünetet követően azután érdekes módon csaknem egyidejűleg vette újra elő a témát idehaza Györffy György, délnyugati szomszédunknál pedig Nada Klaic. 1970-ben megjelent tanulmányában Györffy amellett érvelt, hogy Szlavónia teljes területe már 900-tól folyamatosan magyar uralom alatt állt.10 Klaic viszont 1971-ben közzétett monográfiájában úgy vélte, hogy a 10. század elején a tengermelléki horvát állam fennhatósága még egész a Dráváig terjedt, ám az ezredforduló környékére a magyar támadások miatt Szlavónia jobbára lakatlan gyepűvé vált, amelyet végül a 11. század első felében szállt meg legalább a Száva vonaláig a terjeszkedő Magyar Királyság.11 Kevéssel később, 1979-ben, Kristó Gyula is hozzászólt a kérdéshez: mivel a Dráva és Gvozd közötti területről mind a magyar, mind pedig a horvát források hallgatnak a 11. században. Kristó egyetértett Karácsonyival és Hómannal, vagyis úgy gondolta, hogy Szlavónia az 1091-i hadjárat előtt a magyar és a horvát állam közötti senkiföldje lehetett.12 Az utóbbi években a horvát kutatók közül Ivo Goldstein13 és Neven Budák14 is lakatlan gyepűként képzeli el a Száva vidékét, idehaza viszont Zsoldos Attila is Györffy álláspontját fogadta el, sőt további súlyos érvekkel támasztotta alá azt a véleményt, amely szerint Szlavóniában már Szent István korában magyar fennhatóság érvényesült.15 Az alábbiakban előbb áttekintem témánk szűkös forrásanyagát, majd bemutatom és értékelem (illetve csekély mértékben kiegészítem) a Szlavónia korai hovatartozásával kapcsolatos főbb történészi koncepciókat. 8 Hóman Bálint: A zágrábi püspökség alapítási éve. Turul 28. (1910) 109-112. 9 Ferdo Sisic: Priracnik izvora hrvatske historija 1/1. Zagreb 1914. 322-345. 10 Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata. Levéltári Közlemények 41. (1970) 223-239.; Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig I—II. (Magyarország története tíz kötetben 1/1-2.) Bp. 1984. [a továbbiakban: Mo. tört.] II. 917-919. (a vonatkozó rész Györffy György munkája). 11 Nada Klaic: Povijest Hrvata u ranom srednjem vijeku. Zagreb 1971. 278-279., 288., 314. 12 Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 85.; Uő: A vármegyék kialakulása Magyarországon. (Nemzet és emlékezet) Bp. 1988. 308. 13 Ivo Goldstein: Hrvatski rani srednji vijek. Zagreb 1995. 352. 14 Neven Budak - Tomislav Raukar: Hrvatska povijest srednjeg vijeka. Zagreb 2006. 105. (a vonatkozó rész Neven Budak munkája). 15 Zsoldos A.: Egész Szlavónia i. m. 274-277.