Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Gyáni Gábor: A posztmodern és a magyarországi történetírás I/177
185 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE szálon kapcsolódtak be végül a történeti (történetírói) mitizálás folyamatába is. A történelmi múlt valamikori diskurzusának az anyaga olyan tárgyi, tehát történelemformáló erő, amely a múlt mentális valóságaként kínálja magát a történész számára. Ezzel nyomban át is térhetünk a posztmodern hatása alatt álló történészi beszéd második típusára, melyet a fogalomtörténeti alapokon nyugvó, valamint a diskurzusfogalmat hasznosító eszme- és társadalomtörténet-írás képvisel. Akkor, midőn a különféle múltbeli diskurzusok történelmet alakító tényezőként kerülnek a történész látókörébe, rendszerint a politikai és tudományos diskurzusok világára vetül fény. Ez alkotja — részben vagy egészen — Majtényi György, Apor Péter és Horváth Sándor több munkájának is a tárgyát.31 A valamikori diskurzusoknak emellett közvetlenül is nagy szerepe volt a társadalmi makrocsoportok létrejöttében és újratermelésében, amiről egyre több szó esik manapság a társadalomtörténészek munkáiban. Különösen a középosztály historikumát tekintve van a fejleménynek kitüntetett szerepe, ezért nem is véletlen tehát, hogy számos rétegmonográfia szerzőjének jelentette éppen ez a szemléleti kiindulópontot.32 Ami a társadalomtörténeti mesternarratívát illeti, sokan gondolják ma már úgy, hogy nincs meg bennük a kellő bizalom az átfogó társadalmi tablókat festő makrotörténetek iránt. Az így keletkező bizonytalanságnak azzal adott kifejezést, kimondatlanul Lyotard figyelmeztetését is visszhangozva, Kövér György, hogy kijelentette: a „hogyan individualizáljuk a múlt társadalmát" követelménye kezd a társadalomtörténészi kérdésfelvetések élére kerülni. Ez okból nem fogadja el a történész immár készpénznek a forrásokban (például a statisztikákban) arctalanul mutatkozó, homogén masszaként prefigurált társadalmi alakzatok (csoportformák) hajdani létezését.33 Ettől a meggyőződésétől is vezettetve írta meg Kövér mű- 31 Majtényi György: A tudomány lajtorjája. „Társadalmi mobilitás" és „új értelmiség" Magyarországon a II. világháború után. Gondolat - MOL, Bp. 2005.; Horváth Sándor: Kádár gyermekei. Ifjúsági lázadás a hatvanas években. Nyitott Könyvműhely, Bp. 2009.; Horváth Sándor: Két emelet boldogság. Mindennapi szociálpolitika Budapesten a Kádár-korban. Napvilág, Bp. 2012.; Apor Péter: A Munkásmozgalmi Panteon mint a történelem helye. In: Szekeres András, szerk.: A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa. L'Harmattan - Atelier, Bp. 2002. 67-79.; Apor Péter: Előkép: a Tanácsköztársaság felidézése a Rákosi-rendszerben. Századvég, Új folyam 35. 2005/1. 3-30.; Apor Péter: Hitelesség és hitetlenség: emlékezet, történelem és közelmúlt-feldolgozás Kelet-Közép-Európában. Korall, 11. évf. 41 (2010) 159-183.; Apor Péter: A hitelesség fabrikálása (Az 1919 és 1956 közötti történelmi folytonosság megformálása). Aetas, 25. évf. 3 (2010) 67-95. 32 Kövér György: A magyar középosztály-teremtés programjai és kudarcai. Fogalomtörténeti áttekintés a reformkor végétől a nagy válság kezdetéig. In: Kövér György, szerk.: Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Társadalomtörténeti tanulmányok. Századvég, Bp. 2006. 77-160.; Bódy Zsombor: Egy társadalmi osztály születése. A magántisztviselők társadalomtörténete 1890-1938. L'Harmattan, Bp. 2003.; Keller Márkus: A tanárok helye. A középiskolai tanárság professzionalizációja a 19. század második felében, magyar-porosz összehasonlításban. L'Harmattan 1956-os Intézet, Bp. 2010.; Gyökös Eleonóra: Foglalkozása: magánzó. Rendhagyó fogalomtörténet. Múltunk, LVI. évf. 2 (2011) 62-90.; Szokol Réka: Kispolgárok. Fogalomtörténeti vázlat. Múltunk, LVI. évf. 2 (2011) 104-128. 33 Kövér György: A társadalomtörténet „refigurációja", avagy eltűnt főszereplők nyomában. Történelmi Szemle, XLVIII, 3-4 (2006) 235-260.