Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Gyáni Gábor: A posztmodern és a magyarországi történetírás I/177
181 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE tól, közülük egyetlen egy emlékeztet csupán az érintett hazai reakciókra, arra, amit a teljes meg nem értés, az ösztönös, mondhatni zsigeri undorral vegyes elutasítás, sőt, a nevetségessé tétel gesztusa jellemez. A nyugati (az angolszász, a német stb.) történetírásokban létezik ezen kívül egy megértőbb és engedékenyebb, bár a posztmodernt keményen bíráló történészi beállítottság is, amely középutas elméletbarát történészi platformként azonosítja magát. E felfogás olyan neves képviselőit említhetjük, mint Richard J. Evans, Mary Fulbrook, Willie Thompson vagy Lynn Hunt és további mások. Álljon itt néhány rövid idézet az ő posztmodernhez való viszonyukat érzékeltetendő. Lynn Hunt írja, „nem utasítunk el nyomban mindent, amit a posztmodernek megfogalmaznak".15 Mary Fulbrook hasonlóképpen kijelenti: „nem látom elfogadhatónak, nem tartom meggyőzőnek a posztmodern pozíciók különböző változatait; ennek ellenére úgy érzem, az empiricista alapokon álló történészek nem adtak rájuk eddig kielégítő feleletet". Később hozzáfűzi: „a történetírás mindig és szükségképpen elméleti alapokra megy vissza, akár tudatában van ennek a historikus, akár nem - sok gyakorló történész egyáltalán nincs a dolog tudatában".16 Megtalálható vajon idehaza is a középutas (middle-ground) történészi pozíció a posztmodernhez való viszonyt illetően? Szerintem létezik egy ehhez közeli felfogás, bár nem dolgozták még ki nálunk e platform elvi alapjait úgy, ahogyan Richard J. Evans17 vagy Mary Fulbrook. Egy dolgot feltétlenül le kell azonban szögezni: lehetetlen úgy képviselni a középutas felfogást, hogy ne legyen az illető valamennyire tisztában a posztmodern diskurzussal, anélkül tehát, hogy ne rendelkezzen bizonyos szintű ismeretekkel a vonatkozó elméleti szakirodalomról. Azok az angol történészek, akiktől nem áll távol a köztes elvi álláspont elfogadása, kivétel nélkül mind beleásták magukat az átlagtörténész számára talán túlzott megerőltetést kívánó elméleti irodalomba. A posztmodernnel szembeni fenntartásaik ettől persze még nem szűntek meg. Magyarországon Romsics Ignác képviseli — némileg társtalanul — ezt az utóbbi véleményt vagy beállítottságot. A 2000-es évek eleje óta foglalkoztatja őt a posztmodern jelensége. Kezdetben saját ellenérzéseinek a megfogalmazása kötötte le a figyelmét, aminek így adott hangot: „A jelenségeket tehát lehet láttatni különböző nézőpontokból, de egyáltalán nem lehet őket tetszés szerinti jelentéssel felruházni."18 Később így folytatta: „abból a tényből, hogy egyetlen értelmezés sem teljesen objektív, még nem következik, hogy minden értelmezés egyenrangú. Az értelmezések száma elvileg végtelen, ám értékük különböző".19 Jócskán csökkenti kritikai megjegyzéseinek az értékét, hogy tisztázatlanul marad fejtegetése nyomán: melyik posztmodern álláspont szerint lehet vajon „tetszés szerinti jelentéssel" felruházni a múltat. Ha ugyanis Hayden White narrati- 15 Joyce Appleby - Lynn Hunt - Margaret Jacob: Telling the Truth About History. W. W Norton & Company, New York, 1994. 230. 16 Mary Fulbrook: Historical Theory. Routledge, London, 2002. ix. 17 Richard J. Evans: In Defense of History. W. W Norton & Company, New York, 1999. (Első kiadás: 1997.) 18 Romsics Ignác: Mi a történelem? In: Romsics Ignác: Múltról a mának. Tanulmányok és esszék a magyar történelemről. Osiris, Bp. 2004. 451. Eredetileg előadásként hangzott el 2002-ben. 19 Romsics Ignác: Múltról a mának. i. m. 451.