Századok – 2014
KRÓNIKA - Pók Attila: Szabolcs Ottó (1927-2013) I/283
SZABOLCS OTTÓ (1927-2013) A temetés, a végső búcsú egyszerre fájdalom és felemelő érzés mindazok számára, akik ismerték, becsülték, szerették halottunkat. Fájdalom, hiszen egy sokunk számára példamutató életút zárult le, de felemelő is, hiszen azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk rá. Az emlékezés mérlegkészítés is: mit adott az elhunyt családjának, szakmájának, társadalmának és milyen lehetőségeket nyitott számára, netán amilyen korlátok közé zárta őt élete közel kilenc évtizede során az a világ, amelyben élnie rendeltetett. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézete és a Magyar Történelmi Társulat nevében búcsúzom most Szabolcs Ottótól s próbálom felidézni: mit tehetünk élete szakmai mérlegének serpenyőjébe. 1927-ben született. Szerencsésebb generáció tagjaként 18 éves korában nem a túlélés képességéről kellett volna bizonyosságot adnia, hanem az iskolai munkáját megkoronázó érettségire kellett volna készülnie. Dacolva a 20. század kegyetlen erőivel, mindkét vizsgát sikerrel állta és Sztálin halálának évében már le is zárta történelem szakos egyetemi tanulmányait. A tehetségesnek gondolt pályakezdők akkori tipikus lehetőségét is megkapja: aspiráns az MTA Történettudományi Intézetében és 1961-ben már kandidátusi disszertációját védi. Magánélete és pályája gyorsan ível: 1959-ben nősül, első gyermeke 1960- ban születik, 1962-től szakmai intézményt építhet az Országos Pedagógiai Intézetben, rendszeresen publikál, elsősorban az 1920-as évek magyar értelmiségialkalmazotti társadalmáról, de Unger Mátyás társszerzőjeként ő írhatja az 1965-ben megjelent, sok évig igen széles körben használt magyar történeti szintézist is. Az 1960-as évtized végére a történelemoktatás módszertanának (egy nagy csapat vezető tagjaként) elismert szakértője, a vonatkozó szakfolyóirat szerkesztője, tantervi reformok kezdeményezője, szakmai konferenciák és tanári továbbképzések fáradhatatlan szervezője. Lendülete nem független attól a szellemi és politikai légkörtől, ami a kádári amnesztia és az új gazdasági mechanizmus bevezetése közötti időszakban formálódik. Hajdú Tibor gondolatát és szavait idézve: Hruscsov 1964-es bukása után a Brezsnyev éra feladta a kommunizmus hagyományos koncepcióját, de ezt nem deklarálta és nem is keresett helyette újat - stagnált. Ebben a helyzetben a kádári vezetés kis lépésekkel próbált közeledni a realitásokhoz, élhetőbbé téve az országot. Ez akkor is így volt, ha ma már tudjuk: a hatvanas években is érlelődött már a nyolcvanas évek második felének válsága. Ugyancsak Hajdú Tibor mutatott rá a legegyértelműbben arra, hogy az aki nincs ellenünk, az velünk van kádári elvének Magyarországon, ha sok feszültséggel is terhelve, de megkezdődött az új, főleg az állami bürokráciára épülő középosztály összefonódása a régi középosztály leszárma- Szabolcs Ottó búcsúztatása, Farkasréti temető, 2014. január 8.