Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Paksa Rudolf: Kerepeszki Róbert: A turul szövetség, 1919-1945 Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban. Máriabesnyő, Attraktor, 2012. 386 o. VI/1567
TÖRTÉNETI IRODALOM 1567 — a terjedelem érdekében hagyta a munka szerzetét szétesni, holott a kevesebb talán több lett volna. A kötet érdeme, hogy az írások zöme az ügynökök (ügynökakták) autentikus kortörténetbe illesztésének módozatait járja körül - amennyire arra a mindmáig magunkkal cipelt közelmúlt módot ad. Ne feledjük, a konferencia azon (2003. évi) törvény megszületésének tizedik évfordulóján zajlott, amely szabaddá tette az államszocializmus-kori titkosszolgálati hálózati személyek (ügynökök) széleskörű megismerését és a jogszabályi inkonzisztenciák közepette is — módot adott az egykori kollaboránsokat nyilvánosan „néven nevezni” (© Nagy Gáspár). A kötet annak is első markáns gyűjteménye, hogy a történész szakma közelmúlttal foglalkozó művelői saját agórájukon összegyűlve gondolták végig az új forrásegyüttessel való megismerkedés szakmai konvenciók szerinti tapasztalatait, a tárgykört illető aktuálpolitikai, zsurnalisztikai közelítésektől való „kollektív elkülönülés” ambíciójával. Pihurik Judit Kerepeszki Róbert A TURUL SZÖVETSÉG, 1919-1945 Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban Máriabesnyő, Attraktor, 2012. 386 o. Kerepeszki Róbert, a Debreceni Egyetem fiatal oktatója 2012-ben publikálta a Horthy-korszak legismertebb egyetemi ifjúsági szervezete, a Turul Szövetség történetét feldolgozó monográfiáját. A közel 400 oldalas kötetben 830 jegyzethivatkozással megtámogatva (a főszöveg 250, a végjegyzet 80 oldal) mutatta be a szervezet sokrétű történetét, felépítését, eszmei kötődéseit, tagságát. A monografikus feldolgozást számos előtanulmánnyal alapozta meg: több, jellemző esettanulmány, illetve résztanulmány publikálását követően kutatásait országos léptékűvé szélesítette. 2009-ben megvédett doktori értekezése a 2012-ben megjelent monográfia közvetlen előzménye abban a Turul Szövetség országos és helyi (debreceni) szervezetének történetét tárta fel. Ugyancsak 2009-ben jelent meg összefoglaló tanulmánya a diákszervezet történetéről a Romsics Ignác szerkesztette Jobboldali hagyomány kötetben. A 2012-ben megjelent monográfia Kerepeszki kutatásainak eredményeit kiérlelt formában tárja az olvasó elé. A Turul Szövetség a Horthy-korszak meghatározó ellenforradalmi szervezeteinek egyike. Az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME), a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE), a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSz), valamint a „keresztény” szakmai érdekvédelmi szervezetek (MONE, MONE, MMÉNSZ) mellett az egyetemi bajtársi szövetségek képviselték a „keresztény és nemzeti” ideológia jegyében szerveződő egyetemi diákságot. Ezek közül — mérete és közéleti aktivitása révén — a legismertebb a Turul Szövetség volt. Kerepeszki a Turul Szövetség történetét nem kronologikus rendben tárgyalja, hanem tematikus fejezetekben. Noha ez a szerzői koncepció bizonyos ismétlődéseket eredményez (egyes események több helyen is feltűnnek), a választott megoldás mégis szerencsésebb, mintha elveszne a szövetség országos és helyi szervezeteinek történetét annales-jelleggel előadó adathalmozásban. Az olvasó ugyanis így a legfontosabb kérdések mentén összefogott válaszokat kap, s nem neki kell kimazsoláznia az összefüggéseket a tényrengetegből. A kötet a téma tanulmányozásához rendelkezésre álló források és szakirodalom ismertetésével kezdődik. Ezt követi a szervezet létrejöttét, felépítését, fejlődését körüljáró fejezet, majd a szövetség és más szervezetek kapcsolatának áttekintése. Ezután pedig azt ismerheti meg az olvasó, hogy a Turul Szövetség miként viszonyult a korszak jelentősebb politikai kérdéseihez. A zárófejezet a szervezet és a tagság 1945 utáni történetére nyújt kitekintést. Már a tartalomjegyzék áttekintéséből is kitűnik a kötet egyik legnagyobb erénye: a Turul Szövetség történetét nem önmagáért valóan, mintegy szigetszerűen mutatja be a szerző, hanem szervesen beillesztve a korszak történetébe és politikai erőterébe. Kerepeszki érdeklődésének középpontjában a tágan értett politikai eszmetörténet kulcskérdései állnak - ezek a kötet legjobb részei. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy ne foglalkozna például társadalomtörténeti kérdésekkel, azonban ezek nem önálló alfejezetekben jelennek meg, hanem „megbújva”, „elszórtan”, így például a tagság társadalmi összetételének vizsgálata sem kapott önálló alfejezetet - noha ezzel is foglalkozik a szerző a kötet elején; sőt még azt is