Századok – 2016
2016 / 1. szám - MŰHELY - Udvarvölgyi Zsolt: Germanus Gyula és az 1956-os forradalom: az indiai kapcsolatok. (Források, visszaemlékezések)
200 UDVARVÖLGYI ZSOLT tal, akinek apja orosz fehérgárdista volt. A múltban Rahman felesége Indonézia elnökének, Hattnak volt a titkárnője.”24 Nem csak a rendszerváltás első, szabadon választott kormányának vezetőjéről, dr. Antall József miniszterelnökről (1932-1993) őriznek Germanusra vonatkozó dokumentumokat az ABTL-ben, hanem az 1956-ban szintén aktív szerepet vállaló, majd a köztársasági elnöki tisztséget 1990-2000 között betöltő Göncz Árpád (1922-2015) vallomásában is megtalálható a Professzorra való utalás.25 Az ifj. Antall Józsefnek az indiai követséggel való kapcsolatát firtató kérdésre, Göncz a kihallgatásán így válaszolt: „Tudomásom szerint semmilyen kapcsolata nem volt az indiai követséggel, egy ízben találkozott társaságban Menonnal Germanusz Gyula professzor lakásán. (...) Tudomásom szerint ifj. Antall József, Germanusz professzor lakásán a házigazda és Hajnal István professzor 26 társaságában összejött (sic!) Menonnal. (...) Rahman gyakran kért tőlem felvilágosítást egyes személyekre vonatkozóan, akiknek neve mással folytatott beszélgetéseiben előfordult, így fordult elő, hogy beszélgetéseink folyamán Germanusznál történt beszélgetés után Rahman felvilágosítást kért ifj és id. Antall József, Hajnal István személyére.” Említésre méltó, hogy Göncz Árpád a sajtóban máshogy emlékezett vissza némely részletkérdésben a történtekre, mint a kihallgatási jegyzőkönyveiben. Ezekben szó sem esik Germanusról: „November elseje körül találkoztam össze egy ismerősömmel, aki említette, hogy az indiai követség benne volna egy szovjet-magyar közvetítésben, ha kapna erre vonatkozóan felkérést, amelyet a magyar demokratikus szervek aláírnak. Az előző nap hozott össze egy barátom Bibó Istvánnal, akivel korábban már találkoztam, de nem voltunk közeli kapcsolatban. Egy pillanat alatt megállapítottuk, hogy az égvilágon mindenben egyetértünk. Az indiai közvetítésnek a lebonyolítása majdnem teljes egészében rajtam állt. A memorandumot Bibó és Farkas Feri fogalmazta meg, az alaphangját Pista2728 adta meg. (...) Ez olyan kompromisszumos megoldás volt, amelyet szerintem a magyar közvélemény 75 százaléka elfogadott volna. Megszereztem az összes magyar demokratikus szervezet és párt aláírását. India moszkvai nagykövete, K. P S. Menon nemzetközi jogász volt, nagyon jó felkészültségű ember. A margitszigeti Nagyszállóban tartózkodott, talán kétszer-háromszor találkoztam vele Bibó Pista jelenlétében. Közben bömbölt a rádió, hogy ne lehessen lehallgatni a beszélgetésünket. Budapesten fiatal ügyvivővel álltam napi kapcsolatban, akit Rahmannak hívtak. Menon megkapta az aláírt kibontakozási javaslatot, s az ő tájékoztatásából tudom, hogy átadta Molotovnak. Tehát az oroszok nem utasították el az anyag átvételét, de választ nem adtak rá.”2. Göncz egy korábbi beszélgetésben hosszabban idézi fel az eseményeket, de különös, hogy Germanust itt sem említi: „November 10-ike körül találkoztam 24 A magyar elhárítás vélelmezhette, hogy Rahman felesége hírszerző tevékenységet is folytatott. 25 ÁBTL 3.1.9. V-150003/2-c/l. „dr. Bibó István és társai” MNK BM III/II/8. Osztály Vizsgálati dosszié. 10-52063/58. sz. Tárgy: Jegyzőkönyv Dr. Göncz Árpád kihallgatásáról Budapest, 1957. július 26., ill. augusztus 8. 26 Helyesen: Haynal Imre 27 Bibó István 28 Mátraházi Zsuzsa: Göncz Árpád családi, ’56-os és börtönalbuma. Kritika, 2006. november. In: http://www.gonczarpad.hu/goncz_arpad_csaladi_56_os_es_bortonalbuma Letöltés ideje: 2015. június 29.