Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
TÓTH-BARBALIcS VERONIKA évi IV. tc. 1. §.). A magyar királyoktól főnemesi rangadományban részesült, illetve törvényhozás által honfiúsított családok teljeskorú férfi leszármazottai születési jogon kaptak meghívást a főrendiházba. Az 1625. évi LXI. tc. 1. §-a kimondta, hogy a horvát tartománygyűlés által a magyar országgyűlésre delegált követek közül „egynek a mágnások között szavazata legyen”. Az 1848. évi V. tc. az országgyűlés első kamaráját rendi alsótáblából népképviseleti képviselőházzá alakította át. A másik kamara összetétele azonban 1848−1849-ben nem, és 1867 után is csak annyiban módosult, hogy a horvát országgyűlés által a közös országgyűlés főrendiházába küldött képviselők száma kettőre (az 1868. évi XXX. tc. 36. §.), majd háromra nőtt (1881. évi XV. tc. 3. §.), valamint a román és a szerb ortodox egyháztartományok szétválását becikkelyező 1868. évi IX. tc. 2. §-a a főrendiházi tagságot kiterjesztette a román görögkeleti egyház főpapjaira. A (szábor küldötteitől eltekintve) rendi eredetű előjogok alapján szerveződött főrendiház reformja, összetételének a polgári államszervezet viszonyaihoz igazodó átalakítása 1848-tól visszatérő témája volt a magyar politikai és államtudományi diskurzusnak. A reformelképzelések egyik eleme volt a választott tagság bevezetésének kérdése. Már 1848-ban napvilágot látott egy erre vonatkozó elgondolás, így a forradalmi időszakban politikai tartalommal bővülő Magyar Gazdában március derekán egy szerzőmegjelölés nélkül megjelent cikk azt ajánlotta, hogy a felsőtábla tagjait az alsótábla a norvég törvényhozás mintájára saját kebeléből válassza, az összes képviselő testület negyedrészében. A kormányzat az intézmény átalakítását azonban a főnemesség és katolikus felsőpapság támogatásának megőrzése érdekében és sürgető egyéb feladatai miatt ekkor nem tűzte napirendre. 1849-ben pedig tervezet szintjén maradt a főrendi kamara Szemere miniszterelnök által szorgalmazott önfeloszlatása. A kiegyezést követően, az 1860-as évek végétől eszmecsere bontakozott ki a főrendiház reformjáról. A hazai politikusok, újságírók és tudósok döntő többsége az arisztokratikus jellegű felsőház mellett foglalt állást. Különbségek jelentkeztek tagsági jogot. A dualizmus időszakára, illetve időszakában a többi zászlósúr közjogi funkciója a királykoronázáskor és más ünnepélyes aktusokban való közreműködésre szűkült. Mit vehetnénk át Norvégiából a magyar alkotmányba? Magyar Gazda, 1848. március 26. 6 Az 1848−1849. évi elképzelésekre lásd Tóth-Barbalics Veronika: Reformtervek a felsőtábla átalakítására a 19. század első felében. In: Fejezetek a tegnap világából. Tanulmányok a 19−20. század történelméből. Főszerk. Gergely Jenő. Bp. 2009. 76−91., 86−90.