Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
A MAGYAR FŐRENDIHÁZ VÁLASZTOTT TAGJAI elfogadta. Így volt ez utolsó főrendi felszólalásánál is, amelyet a népfelkelési törvényjavaslat vitájában tett. Kifogásolta a törvényjavaslat címét, figyelmeztetett a néptömegek felfegyverzésében rejlő veszélyre, rámutatott a kötelezettség alóli kibúvás lehetőségére és hiányolta az alkalmatlanok pótadóját, ugyanakkor „nélkülözhetetlennek” tartotta a törvény megszületését.150 A választott tagok közül egyedül dr. Rudnyánszky József volt 1885 előtt és után egyaránt tartósan aktív, az üléseken hozzászóló főrend. Az 1870-es évek második felétől szinte minden ciklusban felszólalt. Kivételt csak a főrendiház reformja körüli évek és az 1905–1906-os évpár képezett, de jegyzőként ekkor is részt vett az üléseken. Főrendiházi felszólalásai a témák széles skáláját felölelik, de úgy tűnik, hogy legélénkebben pénzügyi- és adókérdések tárgyalásában vett részt. Az ötven választott tag közül nyolc olyan főnemes volt, aki korábban a plénumon nem volt aktív, de választott tag korában immár felszólalt az üléseken: dr. Bánffy Dezső volt miniszterelnök, gr. Bethlen András későbbi földművelésügyi miniszter, br. Fiáth Miklós későbbi Veszprém megyei főispán, br. Kemény Kálmán (1900-tól 1911-ig) főrendiházi alelnök, gr. Kuun Géza, ifj. gr. Széchenyi Imre (1885-től főrendiházi jegyző), br. Szentkereszty Ferenc, gr. Zichy Antal (1885-től jegyző). Közülük azonban csak ifj. Széchenyi Imre fejtett ki lényegesebb aktivitást felszólalóként, a többieknek csak egy-két hozzászólását örökítette meg a főrendiházi napló. Ifj. gr. Széchenyi Imre a főrendiházban a legaktívabb az 1892–1900 közötti időszakban volt, több alkalommal felszólalt az egyházpolitikai és a költségvetési viták során. Összefoglalás A főrendiház átalakítására vonatkozó reformtervekben több eltérő formában jelent meg a választás elve. Teljes egészében a törvényhatóságok által választott tagokból álló felsőházat csak Kossuth és néhány hazai követője kívánt. Az alapvetően arisztokratikus, de törvényhatóságok által választott tagokkal kiegészített felsőház viszont ellenzéki és kormánypárti politikusok, jogtudósok tervei között egyaránt felbukkant. Az 1870-es években a kormányfelkérésre készített 150 FN 1884–1887. II. 1886. máj. 22. ([az 1885. évi VII. törvénycik alapján szervezett főrendiház megalakulásától számított] 33. ülés) 214–215.