Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör története (1908–1919) (Kerepeszki Róbert)
TÖRTÉNETI IRODALOM Hayden White hatását tükrözi, a szerző megfogalmazása szerint „egy történeti elbeszélés legalább annyira poétikai konstrukció, mint amennyire kognitív tevékenység eredménye, ráadásul előbbiek éppúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint a forma és annak tartalma”. Ebből adódóan saját bevallása szerint törekedett arra, hogy „a magát az egykorvolt valóság reprezentációjaként kínáló szöveg irodalmi alkotásként is elemezhető” legyen (13.). Valóban, a kötet stílusát olvasmányosság, nem ritkán szellemesség jellemzi. Gyakran él irodalmi idézetekkel, hasonlatokkal, és olykor az „akadémiai” tudományos szövegtől talán idegennek ható „kikacsintásokkal” is. A könyv négy fő részből áll. Az első mintegy 100 oldalon a szűkebb és tágabb történelmi „környezettel” foglalkozik, a szervezet megalakulására fókuszál. A századelő korszakának felidézésével képet ad arról, hogy milyen történelmi körülmények hívták életre a Galilei Kört. Végigveszi a feszült belpolitikai hátteret, a társadalmi ellentéteket, az új eszmei irányzatok és szerveződések megjelenését, majd a felsőoktatás helyzetét, az ifjúsági egyesületek típusait és tevékenységüket. A kötet legterjedelmesebb részét ez a Galilei Kör történetében „nagy korszakként” aposztrofált első szakasz (1908–1914) bemutatása teszi ki. Csunderlik meggyőzően érvel amellett, hogy a szervezet egy évtizedes történetét nem értelmezhetjük homogén egészként, ami indokolja a két periódusra való felosztást. A „Nagy Háború” kirobbanása több szempontból is éles szakaszhatárt jelent. Egyfelől azért, mert bár a Galilei Kör tagjai pacifista szemléletükből adódóan a katonai konfliktust ellenezték, jelentős részüket frontszolgálatra hívták be, tehát aktív tevékenységüket fel kellett függeszteniük. Másfelől azért, mert a háború egyre inkább kiélezte a társadalmi konfliktusokat, ami teret adott a még radikálisabb nézetek, így a kommunizmus terjedésének. A „nagy korszak” galileistái (például a később világhírű tudós, Polányi Károly) elhatárolódtak a „kis korszakban” egyesületi taggá válók bolsevizálódásától, noha a maguk egyetemista korában ők is radikálisnak számítottak. Csunderlik a „nagy korszak” vizsgálatához – helyesen – a tematikus megközelítést alkalmazza, és sorra veszi azokat a kérdéseket, amikre a galileisták reflektáltak, illetve azokat a tevékenységi területeket, amelyek végigkísérték ezt a periódust. Mint az ifjúsági szervezetek többsége, a Galilei Kör is megvitatta a saját korának meghatározó jelenségeit, és markáns materialista, antiklerikális, antimilitarista és szociális szemlélettel átitatott megközelítésből válaszokat is megfogalmazott azokra. Az eszmei és politikai útkeresés/útmutatás mellett az egyesület jelentős sport- és kiadói tevékenységet, oktató- és felvilágosító munkát is folytatott, ám ezekben gyökerezett a Kör kontraproduktivitása is, mivel nézeteit, elért eredményeit olykor kifejezetten agresszív hangvétellel közölte, ami ellentétben állt a tudományosságot, toleranciát, pacifizmust hirdető egyesület (ön) képétől. A kötet bemutatja azt is, hogy a tagokat baloldali radikális történelemszemlélet jellemezte, amely megmutatkozott az ünnepeikben és szimbolikus politikájukban is. Ezekből a fejezetekből válik teljesen nyilvánvalóvá, hogy a könyv elsősorban eszmetörténeti, részben szervezettörténeti monográfia, ami nem hanyagolja el a társadalomtörténeti aspektusokat sem. Ez leginkább abból látszik, hogy komoly figyelmet szentel a Galilei Kör által kérdőíves statisztikai elemzésből összeállított és 1912-ben megjelent A budapesti diáknyomor című kiadványnak is. Csunderlik a kötet ezen részében vállalkozik a Galilei Körre „ragadt” toposzok jelentős részének tisztázására. Elemzi az egyesület pénzügyi „tisztaságának” mítoszát, végére jár annak, hogy a galileisták énekelték-e a nemzetközi munkásmozgalom „himnuszát”, az Internacionálét az 1912. május 23-i „vérvörös csütörtökön”, illetve részletezi a szabadkőműves páholyokkal való kapcsolatokat. A Kör rekrutációja kapcsán körüljárja a (szélső) jobboldalról őket ért másik leggyakoribb vád hátterét és alapját is, nevezetesen azt, hogy a Galilei Kör „zsidó egyesület” volt-e. Meggyőzően támasztja alá, hogy a szervezet tagjai