Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR ugyancsak jelentkezik már Kállaynál is,167 másfelől a gyarmatosítás „röghözkötöttsége” arra is rávilágít, hogy Keleti Károly 1885-ös statisztikája óta nem sokat javult sem a magyar ipar versenyképessége, sem a térség vásárlóereje. A történettudomány sokáig vitatta, hogy a Monarchia külpolitikája gyarmatosító jellegű lett volna.168 de a fenti eszmefuttatások és a gyarmat szó többszöri (1913 előtti) előfordulása is megerősíti ennek valószínűségét.169 Az expanzionista célok a köztudatba valóban csak a századforduló után kerültek be, noha Andrássy korábban a „Drang nach Salonika-ra” tett már utalást 1878 előtt is. 170 De mennyivel másképp hangzott a magyar expanzió, mint a birodalmi, hiszen az előzővel az „ellenzék” egy részét a dualizmushoz továbbra is hű csoportok le tudták szerelni! Az is tény, hogy nem csak az 1905–1910 közötti belpolitikai fordulatok okozták e változást. A Monarchia eredeti Balkán-politikája (a Huszadik Század köre szerint) Kállay halálával egyidőben – részben a külső körülmények megváltozása miatt – öszszeomlott,171 miközben a német jelenlét (Szerbiában is) egyre erősebb lett, s ez is az önálló fellépésre ösztönözte a magyarokat. „Kállay [...] alatt a balkánpolitika a monarchia közvéleménye számára a monarchia közgazdasági fejletlensége miatt még nem volt életbevágóan aktuális [...], az osztrák–magyar ipar intenzív imperialista érdekeltsége még hiányzott, így a Kállay által elfoglalt pozíciókra nem jött utána senki.”172 Ez utólag elszalasztott lehetőségnek bizonyult sokak szemében, az alkalmazott politikát pedig hibásnak tartották. A disznóháború előtt „Szerbia közgazdaságilag egy gyarmat elbánásában részesült. [...] Szerbia oly kevéssé élvezte volt a Monarchia által képviselt közgazdasági előnyöket, hogy elvesztésüket alig érezte.”173 „Nem Kállay volt az oka ennek a póruljárt rablógazdaságnak, de megakadályozni ő se tudta, hogy a protekcionizmus emlőjén nagyra nőtt bécspesti bankérdekeltség rá ne vesse magát az új érdekszférára a maga módja szerint. Inkább protekcióra, mint expanzióra törekedvén, a Balkánnal 167 „Továbbá szükségesnek látnám, hogy a Duna mentében magyarok telepíttessenek le, elválasztandó a mi szerbjeinket a túlsóktól.” MNL OL P 344, 33. k. 229. (891.) sz. bejegyzés, 1873. jan. 31. Idézi Dán K.: Kállay Béni i. m. 239. Ezzel szemben Beksics Gusztáv és Grünwald Béla telepítéspolitikája a belső perifériát célozta meg. Lásd még a jogászokat Királyfi Árpád: Bosznia szerepe kivándorlási politikánkban. Bp. 1908. 7. 168 Tudniillik különbséget kell tenni a gazdasági imperializmus (gazdasági alávetés) és területi imperializmus (hódítás) között. Az itt idézett szerzők jelentős része 1914 előtt csak az előbbit tartotta szükségesnek. 169 Az imperializmus még nem, hiszen annak „puha” formái nem igényelték a területszerzést (gazdasági és kulturális imperializmus). 170 Palotás Emil: Az Osztrák–Magyar Monarchia balkáni politikája. Bp. 1982. 62. 171 Az abbáziai antant bukása, az 1902-es orosz–bolgár katonai egyezmény, az 1903-as oroszbarát szerb politikai fordulat, az 1904-es szerb–bolgár vámunió terve és a törökellenes szövetség, majd az 1906-os vámháború. 172 Boross L.: A Habsburg Monarchia i. m. 168–170. 173 Uo. 168.