Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Ildikó: A Károlyiak szerepvállalásai az 1905–1906-os kormányzati krízis idején
A KÁROLYIAK SZEREPVÁLLALÁSAI AZ 1905–1906-OS KORMÁNYZATI KRÍZIS IDEJÉN Két Károlyi – két platform Károlyi István az 1905-ös választási kampányban szisztematikusan hangsúlyozta, hogy ő Apponyi Albert magatartását követve csatlakozott a Függetlenségi és 48-as Párthoz. Ennek ellenére nem jelenthetjük ki, hogy Károlyi következetesen azonosult volna Apponyi nézeteivel, hiszen csak a századelőtől találjuk őket nyíltan egy politikai platformon. A Nemzeti Párt 1904-es újjászervezésekor határozottan állást foglalt Apponyi mellett.43 1887-ben párton kívüli politikusként szerzett mandátumot, az 1892-es választáson – Tibor testvéréhez hasonlóan – a kormánypárt színeiben szállt ringbe a nagykárolyi képviselőségért. 1894-ben azonban kilépett a Szabadelvű Pártból.44 A csalásai és erőszakba torkolló eseményei miatt hírhedtté vált 1896-os országgyűlési képviselő-választáskor ismét párton kívüliként került be a képviselőházba a nagykárolyi kerület választópolgárainak bizalmából. Ennek ellenére a Nemzeti Párt vezetőjének az agrárius vezérhez, gróf Károlyi Sándorhoz intézett leveléből az derül ki, hogy a nagykárolyi uradalom birtokosa képviselői tiszteletdíját Apponyi pártformációjának működtetésére ajánlotta fel. „Téged, Lászlót és Pistát, valamint Wenckheim és Zichy Jenő barátainkat arra kérünk, hogy képviselői illetményeiteket – úgy mint eddig – erre a célra áldozzátok”45 – fogalmazta meg óhaját Apponyi egy 1892-es kampányidőszakból fennmaradt hitel törlesztésén fáradozva.46 Károlyi István ellenzékiségének legfőbb motívumát a századfordulótól kezdődően Tisza István-ellenessége jelentette, de az 1901-es képviselő-választáson nem indult. Vélelmezhetően betegsége miatt, ugyanis gyomorrákban szenvedett. 43 Apponyi Albert a Széll-kormány idején belépett a kormánypártba, de Tisza István miniszterelnöki kinevezésekor a volt Nemzeti pártiak egy részével távozott a Szabadelvű Pártból. Dolmányos István kutatásai rámutattak, hogy az Apponyival tartó csoport létszáma folyamatosan változott. 1903 végén például az agráriusok többsége Károlyi Sándor véleményét magáévá téve nem követte Apponyi Albertet, aki csak néhány hónappal később jutott el a pártalakításig. Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből (1901–1904). Bp. 1963. 281–283.; Magyarországi pártprogramok 1867–1919. Szerk. Mérei Gyula – Pölöskei Ferenc. Bp. 2003. 185–188. 44 Az 1890-es évek első felében zajló, a konzervativizmus-liberalizmus választóvonalává váló egyházpolitikai vitákban Károlyi István kiállt a kötelező polgári házasság bevezetése mellett. Álláspontjának kialakításában talán szerepet játszott fia rangon aluli házasságkötése, melyet a későbbiekben tárgyalunk. A többi törvényjavaslatot azonban elutasította. 45 Apponyi Albert levele Károlyi Sándor grófhoz. Bp., 1897. okt. 25. In: Apponyi Albert válogatott levelezése. Szerk. Anka László. Bp. 2016. 207.; Apponyi Albert levele Károlyi Sándor grófhoz. Bp., 1897. okt. 25. 46 Az 1887-es választás után Apponyi Albert Dessewffy Aurélhoz, Károlyi István sógorához írt levelében felsorolta azokat az arisztokratákat, akiket akkor megbízható elvbarátainak tartott: „Te, Károlyi Sándor, Wenkheim Frigyes, Zselénszky Róbert, Sztáray Antal, egy pár erdélyi – első helyen Bánffy György gróf – a kik mélyen éreztek és következetesen lelkesültek egy általános politikai célért.” Apponyi Albert levele Dessewffy Aurél grófhoz. Ems, 1887. júl. 30. In: Apponyi Albert válogatott i. m. 124–125.; Károlyi István nem volt köztük.