Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Priszlinger Zoltán: Kortársi szövegek és olvasatok ifj. Wesselényi Miklós testéről
PRISZLINGER ZOLTÁN 38 éves báróval. Személyesen csak kilenc év múlva találkoztak újra, de levelezés útján élénk kapcsolatot tartottak. Kemény jegyzőkönyvekkel és adatokkal látta el készülő cikkeihez Wesselényit, könyveket küldött neki, a báró fiai számára pedig nevelőt ajánlott. Az 1840-es évek közepén háromszor is meglátogatta őt Zsibón: 1844-ben, 1845-ben Deák és Vörösmarty társaságában, 1846-ban pedig hét hónapot maradt a regényírásra alkalmas, nyugodt erdélyi birtokon. Ahhoz tehát nem férhet kétség, hogy jól ismerte Wesselényit és testét: látta az ereje teljében lévő bárót harmincas éveinek közepén, és látta a betegségekkel küzdő, vak embert is. A báró testéről szóló szöveg megfogalmazási módját, szóhasználatát, pontosságát mégis több tényező befolyásolta, így érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen lehetőségei és korlátai voltak az esszéírónak, miért tért ki ilyen részletesen a báró külső bemutatására, valamint arra, hogy milyen szerepe van a vizsgált szövegrésznek az egész esszé gondolatmenetében. A Magyar szónokok és státusférfiak című kötet Politikai jellemrajzok alcíme világosan megjelöli a benne található írások műfaját. A jellemrajz egyedi, a reformkorban kialakult és a 20. század második felében eltűnt műfajának sajátos jellemzője volt, hogy az életrajz elbeszélésének folyamát rendre megszakítja egy keresztmetszet megrajzolása az alany személyiségéről, s a kialakuló műben a tettek és a jellem egy egységet képeznek. Az állóképszerű jellemzés első eleme a külső leírása, amit a belső, a szónoki, majd az írói karakterjegyek bemutatása követ. Reményt íróként is foglalkoztatta az a kérdés, hogy milyen szerepe van a test és az arc leírásának a jellemábrázolásban. Újabban Kucserka Zsófia kutatásai mutatják be, hogy milyen komoly, a fiziognómiáról zajló elméleti esszéként is lehet értelmezni Kemény Gyulai Pál című regényének egyik párbeszédét. Az írót tehát a jellemrajz műfaja inspirálta, érdeklődése pedig a külső részletes bemutatására sarkallta, de Wesselényi jellemének megrajzolásában még így is különösen hangsúlyosnak tekinthetjük a fizikális megjelenés szerepét. A küllemről szóló, általam kiemelten vizsgált leírás mellett a fizikai erő, az állóképesség, tehát a testhez kapcsolódó fogalmak az esszében elbeszélt több történetben is komoly szerepet játszanak. Wesselényi külsejének bemutatása egyrészt azért volt fontos Kemény számára, mert a „korszerű” teljes jellemzés ezt megkövetelte, másrészt a fizikum nála kiemelt . Papp Ferencz: Báró Kemény Zsigmond I–II. Bp 1922–1923. I. 91., 133., 271., 272., 302., 321., 323., 341.; Benkő Samu: A fiatal Kemény Zsigmond és naplója. In: Kemény Zsigmond naplója. Bev., s. a. r., jegyz. Benkő Samu. H. n. [Bp.] 1974. 98–104. 8 Vö. Kucserka Zsófia: Könyvbe vésett jellemek. A szereplői karakter Kemény Zsigmondnál és a 19. századi magyar regényben. (Ligatura) Bp. 2017. 86–87.; Szegedy-Maszák Mihály: Költői megformáltság Kemény Zsigmond politikai jellemrajzaiban. Irodalomtörténeti Közlemények 80. (1976) 3. sz. 352. 9 Kucserka Zs.: Könyvbe vésett jellemek i. m. 132–133.; Kemény naplója is arról árulkodik, hogy környezetének alakjait olyan szempontok szerint figyelte, amelyek alapján teljesebb jellemképet készíthetett róluk. A bejegyzésekben taglejtésekről vagy beszédmodorról is beszámolt. Benkő S.: A fiatal Kemény Zsigmond i. m. 106.