Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Ildikó: A Károlyiak szerepvállalásai az 1905–1906-os kormányzati krízis idején
A KÁROLYIAK SZEREPVÁLLALÁSAI AZ 1905–1906-OS KORMÁNYZATI KRÍZIS IDEJÉN Károlyi Istvánnak a dinasztiához fűződő viszonya kapcsán említést érdemel Rudolf trónörökössel ápolt barátsága. Justh Zsigmond a naplójában mulatótársakként emlegette őket. A főúri körökben is alapos szociológiai és lélektani megfigyeléseket tevő Justh szerint Rudolf kapcsolati hálójában kétféle embertípus kapott fő szerepet: egyrészt a „gondolkozók”25, másrészt a „Károlyi Pisták”. A „Károlyi Pisták” kategóriájába sorolta azokat, akikkel „dorbézolva el akarta felejteni, hogy él”.26 1884 őszén, amikor a trónörökös feleségével együtt három napig vendégeskedett barátja nagykárolyi kastélyában, a hazai országos sajtóorgánumok is beszámoltak a magas rangú látogató tiszteletére rendezett hajtóvadászatról.27 A közös vadászatok ezt követően is alkalmat biztosítottak kapcsolatuk ápolására. Igaza lehet Justh Zsigmondnak abban, hogy a Károlyi István és Habsburg Rudolf főherceg közötti kapcsolat csupán a kellemes időtöltésen alapult, hiszen politikai nézeteik, gondolkodásmódjuk között jelentős eltérések mutathatóak ki. A főherceg nehezményezte a magyar politikai elit permanens harcát állami jogainak kiszélesítéséért, sőt Magyarország etnikai összetétele miatt már 1878-ban a dualista birodalomszerkezet megszüntetését tartotta kívánatosnak. Kritikusan szemlélte a magyar vezető réteg nemzetiségi politikáját, és megvetette a közéletben meghatározó súllyal bíró arisztokrácia mentalitását. A magyarországi politikai csoportok közül leginkább (ha nem is teljes mértékben) Tisza Kálmán irányvonalával szimpatizált.28 Az agrárius Károlyi István29 viszont határozottan Tisza-ellenes álláspontot képviselt.30 Kérdés persze, hogy vajon a csak titokban politizáló és publikáló trónörökös őszintén megosztotta-e Károlyival véleményét, vagy a szórakozáson túl az együtt töltött idő csupán információszerzésre szolgált? Julius Szepshez, a Neues Wiener Tagblatt című liberális lap szerkesztőjéhez írt leveleiben többször hivatkozott magyarországi tapasztalataira, benyomásaira, értesüléseire.31 A nyilvánosság különböző színterein témául szolgáló barátságból Károlyi gróf kétségkívül profitált. A hallgatóságára nagy hatást gyakorló szónoklataiban annak ellenére 25 A trónörökösről a történetírás sokáig meglehetősen egysíkú képet rajzolt, nem domborította ki azt a publicisztikai tevékenységet, melyet Rudolf 1881-től kezdődően kifejtett. 26 Justh Zsigmond naplója. S. a. r., bev., jegyz. Halász Gábor. Bp. É. n. 309. (1889. március 19–20-ai bejegyzés) 27 Éble G.: A Nagy-Károlyi i. m. 65–69.: Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye/Szatmárnémeti szabad királyi város. Szerk. Borovszky Samu. Bp. É. n. [1908.] 545–546. 28 Brigitte Hamann: Rudolf. A trónörökös és a lázadó. Bp. 1990. 289–292. 29 Károlyi István jószágigazgatója, a mezőgazdasági kérdésekben szaktekintélynek számító Hegedüs József (1839–1904) által képviseltette magát az agrárius mozgalomban. A gróf a szakmai munkában nem vett részt, szakpolitikai kérdésekkel – feltételezhetően hiányos felkészültsége miatt – nem foglalkozott. Reprezentatív alkalmakkor azonban kimutatható jelenléte. Például azon az 1894 decemberében rendezett lakomán, amelyet sógora, Dessewffy Aurél tiszteletére rendeztek, hogy megünnepeljék az OMGE korábbi vezetésének visszaállítását. Lásd Köztelek, 1894. december 12. 1793. 30 Mind Tisza Kálmán, mind Tisza István politikai elképzeléseivel szemben kimutatta ellenérzését. 31 Hamann, B.: Rudolf i. m. 142.