Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Ildikó: A Károlyiak szerepvállalásai az 1905–1906-os kormányzati krízis idején
ZSOLDOS ILDIKÓ emlegette tragikus körülmények között elhunyt vadásztársát, hogy élete végén súlyosan kompromittálta őt az 1889-es véderőtörvény-javaslat általános vitája során elhangzott képviselőházi szűzbeszédében. A magát akkor politikailag párton kívüliként meghatározó Károlyi István első képviselőházi felszólalásában Tisza Kálmán-ellenes tónusban nyilvánult meg, és az alkotmánybiztosítékok fontosságát hangsúlyozva, nemzeti jellegű követeléseket támasztva, Apponyi Albert határozati javaslatához csatlakozott – kínos helyzetbe hozva ezzel az osztrák birodalomfélben a haderőfejlesztést támogató Rudolf trónörököst. Hoyos gróf 32 emlékiratából tudható, hogy Károlyi István a parlamenti vita kapcsán több alkalommal táviratozott a főhercegnek, aki Bécsbe kérette. Károlyi azonban már nem találta életben a súlyos idegrendszeri problémákkal küzdő Rudolfot, aki a témát kutató történészek többségének véleménye szerint nagy valószínűséggel öngyilkos lett, de a rendelkezésre álló források alapján ez teljes bizonyossággal nem jelenthető ki.33 A fejlett kritikai érzékkel rendelkező, fiatalon tüdőbajban elhunyt Justh Zsigmond így fogalmazta meg a többszörös rokonházasságból adódott vérfertőzés következményét: „Én azt hiszem, már így is született – a Wittelsbach vér, Európa legfinomultabb s legromlottabb fajtája.”34 Az arisztokrata szalonokba bejáratos Justh arról is írt naplójában, hogy a mayerlingi tragédia előtt egy héttel a trónörökös elküldte arcképét Károlyi Istvánnak egy búcsúlevél stílusára hasonlító üzenetváltás kíséretében. Információi szerint Károlyinak tudomása volt arról, hogy Rudolf régóta foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. Ennek motivációit illetően számos lehetséges indok merült fel, köztük a Károlyi István által neki okozott csalódás is, de perdöntő bizonyíték egyik verzió alátámasztására sincs. Károlyi magatartása minden bizonnyal gyarapította a konfliktushelyzetek kezelésére egyre alkalmatlanabb trónörökös kudarcainak számát, de a tragédia okaként semmiképpen sem jelölhető meg. Ennek ellenére Ferenc József annyira neheztelt Károlyi Istvánra, hogy (egy hónapon belül) háromszori audienciakérés után 32 Josef Hoyos-Sprinzenstein Rudolf trónörökös vadásztársa volt, aki a tragédia bekövetkeztekor Mayerlingben tartózkodott. Ő vitte a halálhírt a Hofburgba. 33 Természetesen a tragédia bekövetkezte után többféle összeesküvés-elmélet született: az egyik szerint Ferenc József tetette el láb alól fiát, egy másik a Monarchia külpolitikai kurzusváltásától rettegő Otto von Bismarckot vádolta meg, de az a verzió is közszájon forgott, hogy a házassága után is kicsapongó életvitelt folytató Rudolf egy féltékeny férj bosszújának esett áldozatul. A téma szakirodalmának értékeléséhez lásd Hamann, B.: Rudolf i. m. 487–515. 34 Justh Zsigmond naplója. i. m. 361. (1889. április 28-ai bejegyzés). Brigitte Hamann a belterjes házasságok negatív következményeit boncolgatva megjegyezte, hogy mind a Habsburg-, mind a Wittelsbach-ágban több elmezavart, epilepsziát vagy „különcséget” tartottak számon. Hamann munkájának magyar kiadásában a szerkesztő felhívja a figyelmet arra, hogy „a bajor királyi családban II. Lajos élete végén elmebetegséggel határos különcségben szenvedett, öccse és utóda, Ottó pedig dühöngő őrült volt. A baj azonban a két fiú anyjával, Mária porosz királyi hercegnővel került a családba. Ezt tehát nem lehet korábbi időkre visszavetíteni, még kevésbé az ilyen esetektől mindvégig ment bajorországi hercegi ágat felelőssé tenni mindezek miatt”. Hamann, B.: Rudolf i. m. 28–29., 525.