Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években
BOLGÁR-MAGYAR HÁBORÚK AZ 1250-1260-AS ÉVEKBEN sem hagyhatták a sorsára. Ekkor mutatkozott meg igazán fájón Rosztiszláv hiánya. Hamarosan — de talán már ekkoriban is — egy ugyancsak orosz származású bolgár bojár, Szventeszláv Jakab vált a magyar érdekek képviselőjévé; ő azonban csak a következő balkáni magyar hadjárat idején jutott komolyabb szerephez. Mongol szövetségben Bizánc ellen (1264/1265 tele) A magyar hadsereg következő balkáni szereplését Pauler Gyula 1263-ra helyezte. A hazai oklevélt/armánik 1266-tól kezdve ugyanis egy olyan hadjáratról is beszámolnak, amelyet István ifjabb király bárói görög földre vezettek, mégpedig az ifjabb király megbízásából, VIII. (Palaiologosz) Mihály bizánci császár ellen. A szövegekből az is kiderül, hogy az akció célja a bulgáriai tartomány új, Szventoszláv Jakab megsegítése volt, akiről a szakirodalom azt feltételezi, hogy a magyar fegyverek támogatása emelte Ászén Konstantin riválisává. Mivel okleveleink a görögök elleni harcokat minden esetben az isaszegi csata előtt említik,74 így Paulernek előbb a belháború kronológiáját kellett tisztáznia. Mint láttuk, ő 1265 márciusára helyezte az isaszegi csata időpontját, s úgy vélte, hogy mivel „1264 elején már a polgárháborúra készültek a felek”, a VIII. Mihály elleni hadjárat „csakis 1263-ban történhetett”.75 Pauler ezúttal csak részben hasznosította a korszakra vonatkozó elbeszélő források híradásait, amelyeket azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az eseménytörténet felvázolása során. Az 1260-as évek balkáni eseményeinek egyik legfőbb forrása Geórgiosz Pakhümerész történeti műve, amely 74 1268: ÁÚO VIII. 196.; 1270: ÁÚO XII. 12.; 1270: HO VI. 166. 75 Pauler Gy. V. István bolgár hadjáratai i. m. 173. Pauler Gyula kronológiáját követte Darkó Jenő is. Jenő Darkó: Byzantinisch-ungarische Beziehungen in der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts. Weimar 1933. 26-35. A magyar bizantinológus néhány téves érvelésen alapuló korábbi nézetet is felelevenített. Ezek közé tartozott az 1262-ben Bizáncban letelepedő bolgár trónkövetelő, Mützész és Rasztiszláv fia, Mihály boszniai herceg személyének azonosítása is. Ez a később is feltűnőSzilágyi László, Rasztiszláv családja Bulgáriában. Turul 61-64. [1947-1950] 14-15.) hibás kiindulási pont határozza meg a görögországi magyar-bolgár vállalkozásokat firtató kérdésre adott választ is. Darkó szerint tehát István ifjabb király nem unokaöccsét, az állítólagosan IV. Béla táborához húzó Mihály- Mützészt, hanem Szventeszláv Jakabot tette meg bulgáriai érdekei képviselőjének, mire a kisemmizett Árpád-házi rokon bizánci segítségért folyamodott, hogy birtokba vehesse apja, Rosztiszláv bulgáriai örökségét. Az elmélet szerint István ifjabb király, Szventeszláv Jakab és Aszén Konstantin cár egy térfélre kerültek, és amikor a Mützész Mihály érdekében (is) fellépő VIII. Mihály bizánci császár 1262- ben elfoglalta Bulgária déli részét, az ifjabb király magyarjai és bolgár szövetségeseik bosszúhadjáratot indítottak Bizánc ellen. Mützész és Mihály boszniai herceg azonosítása nem csak azért tarthatatlan, mert Pakhümerész nem hagy kétséget afelől, hogy Mützész bolgár volt. Pakhümerész II. 448-449. (kb. V. cap. 5.). E tény és a kronológiai ellentmondások mellett Darkó Jenő rekonstrukciója azért sem hihető, mivel Mihály 1266-ig a magyar politika részeseként tűnik fel. Zsoldos A.: Családi ügy i. m. 12285. jegyz. Az a feltételezés, hogy Mihály nem Boszniát, hanem Bulgária Rosztiszláv által állítólagosan meghódított részét örökölte volna, összeegyeztethetetlen a pozsonyi béke 1262. december 5-ei poroszlói megerősítésének szövegével. MES I. 480. Lásd 69. jegyz.