Századok – 2021
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Haraszti Szabó Péter: A magyar káptalanok vezető méltóságainak peregrinációja a Zsigmond-korban
HARASZTI SZABÓ PÉTER közepétől, olykor akár már az Árpád-kortól is. Ezek a kutatások ugyanakkor még nem zárultak le, így természetesen szükséges volt kiegészítő gyűjtést végezni a már meglévő szakirodalomhoz képest, több egyházmegye székeskáptalana kapcsán is, így például Várad, Kő, Erdély vagy Zágráb esetében. A Zsigmond-kor vizsgálata az egyetemek szempontjából indokolt, vagyis nem csupán az alapos archontológiai kutatások miatt lett ez a vizsgálat időkerete. A megelőző időszakban több változás is lezajlott a magyar peregrináció folyamatában, jelentős hatást gyakorolva a 14—15. század fordulójának magyar egyetemjárására. Az első ezek sorában Zsigmond apjának, IV. Károly császárnak a prágai alapítása volt, amely egyúttal a második egyetemalapítási hullám kezdetét jelentette 1348-ban. Többek között ennek hatására IV. Rudolf Bécsben, III. Kázmér Krakkóban, míg I. (Nagy) Lajos Pécsett alapított egyetemet a régióban. Utóbbiak ugyan évtizedekig nem befolyásolták, Prága egyeteme mégis jelentősen megváltoztatta a peregrináció irányait. Míg ugyanis számszerűen az itáliai egyetemjárás volumene nem változott látványosan, ezzel párhuzamosan jelentékenyen nőtt a közép-európai, közöttük is elsősorban a prágai egyetem látogatottsága, amely a peregrináció fő célállomása lett mintegy az 1380-as évek derekáig. A Zsigmondkorra tehát több „regionális” intézmény is a tanulni vágyó fiatalok rendelkezésére állt, amelyeket könnyebben meg lehetett közelíteni, és kevésbé voltak költségesek, mint az itáliai egyetemek. Mindezek együttesen járultak hozzá a magyar egyetemjárás tömegessé válásához a 14. század végére. Valamint úgy tűnik, hogy míg korábban döntően a nemesi származású fiatalok jutottak el Európa felsőoktatási intézményeibe, ezek az egyetemek immár a városok és falvak lakosai számára is elérhetővé váltak. Gyekov Károly: Local de adverire din Alba-Iulia (secolele XIII-XVI). Cluj Napoca 2003.; Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban (1354-1526). Pécs 2005.; G. Tóth Péter: A Csanádi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban (1354-1526). Doktori (PhD) értekezés. Szegedi Tudományegyetem, 2014.; C. Tóth Norbert: A váci székeskáptalan archontológiája 1378-1526. Studia Comitatensia. Új folyam 2. A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015. Szentendre 2016. 7-33.; Uő: Az egri káptalan archontológiája 1387-1526. Turul 88. (2015) 48-71.; Uő:Az esztergomi székeskáptalan a 15. században I. A kanonoki testület és az egyetemjárás. Bp. 2015.; Uő: A nyitrai székeskáptalan archontológiája 1111-1526. Bp. 2019.; Uő: A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája. Bp. 2019.; Uő: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok archontológiája 1100-1543. Bp. 2019.; C. Tóth Norbert - Horváth Terézia: A győri székeskáptalan archontológiája 1200-1458. Győr 2019. 7 Marko Jerkovic a 14. század végéig elemezte a káptalan összetételét és vizsgálta történetét. Marko Jerkovic: Zagrebacki kanonici u 14. stoljecu institucionalna i drustvena povijest katedralne zajednice. Zagreb 2018. Haraszti Szabó Péter: Primus inter pares? A prágai egyetem helye a magyar diákok régión belüli peregrinációjában. In: Universitas Historia. Tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére. Szerk. Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos. Bp. 2018. 58-62.