Századok – 2021
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Haraszti Szabó Péter: A magyar káptalanok vezető méltóságainak peregrinációja a Zsigmond-korban
A MAGYAR KÁPTALANOK VEZETŐ MÉLTÓSÁGAINAK PEREGRINÁCIÓJA A ZSIGMOND-KORBAN A városiak közül ketten mégis elérték a préposti méltóságot, ám csupán a társaskáptalanok vezetői szintjét, mindketten Esztergomban.100 A püspöki vikáriusok viszont mindannyian polgári származásúak voltak, s úgy tűnik, az egyetlen kritérium, amelyet velük szemben támasztottak, az a jogi képzettség volt.101 Kevesen jutottak tehát tovább egy már megszerzett oszlopos kanonokságból a vizsgált csoporton belül, de a jogi képzettség előnyt jelentett. A ranglétra csúcsára közülük viszont - eddigi adataink szerint legalábbis úgy tűnik - csak a nemesek juthattak el. Az eddigieket összevetve tehát ki kell emelni, hogy a városiak számára az egyetem fontos kitörési pontot jelenthetett és a komoly kapcsolati tőkével és anyagi háttérrel rendelkező nemesi származású társaikkal szemben segíthette az előmenetelüket. Az egyetemi tanulmányok azonban — még — nem tudták maradéktalanul pótolni a származás, hazai kapcsolati tőke nyújtotta előnyöket, így az egyetemi tapasztalat arra ugyan elégnek bizonyult, hogy a káptalanok négy vezető méltóságából hármat elérjenek alacsonyabb származás esetén is, a legmagasabb, préposti méltóságok azonban döntően zárva maradtak előttük. Ha tehát a társadalmi helyzet, a képzettség, továbbá a feltehető kapcsolatok oldaláról is összevetjük a vizsgált csoport tagjait azokkal, akik nem jártak egyetemre, akkor több jelentős különbségre is fel lehet hívni a figyelmet. A peregrinusok sok esetben alacsonyabb társadalmi rétegből származtak, olykor akár az 1393: DL 7861; 1394: DF 243862; C. Tóth N: A székes- és társaskáptalanok i. m. 64.; Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 70. Kusalyi Jakcs Dénesre lásd Emődi Tamás: A Kusalyi Jakcsok származása és címeres emlékei. Turul 69. (1996) 58-59. Vö. Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. II. 112. 1413—1414-ben gyulafehérvári őrkanonokként szerepel az erdélyi káptalan okleveleiben, illetve a bécsi egyetem jogi fakultásának anyakönyvében. MVRF I. 14.; Vekov K: Locul i. m. Anexa 7. Hédervári László veszprémi éneklőkanonokból előbb pannonhalmi apát, majd egri püspök lett. Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. II. 97. 100 Esztergomi Újvárosi János, majd Bodonyi Gál fia Domokos is esztergom-szentistváni prépostok lettek, előbbi 1399-1417, utóbbi pedig 1418-1434 között. C. Tóth N: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok i. m. 58. 101 Pensaurói János és Kaproncai János zágrábi, Lippai Péter Csanádi, Temesvári Miklós és Vicedomini Máté esztergomi vikáriusok tanultak egyetemen. Pensauróira lásd Jerkovic, M.: Zagrebacki kanonici i. m. 155. Kaproncaira lásd a 76. jegyz. Básti György bácsi érseki vikárius nem illeszthető be az általunk kialakított kategóriába, hisz ugyan tanult egyetemen, de nem a jogi karon. Ám mégis elnyerte a vikáriusi tisztséget, ugyanis legalább volt egyetemi tapasztalata - amit Bácson csak kevesen mondhattak el magukról. Bizonyos, hogy valamilyen jogi ismeretekkel kellett rendelkeznie, amit bácsi és kalocsai tevékenysége során szerezhetett. Básti feltehetően azonos az ugyanilyen nevű bécsi diákkal, aki valószínűleg az érsekség két központja között mozoghatott. A korszak végéről, 1434-ből ismerünk egy Básti György nevű szegedi főesperest és bácsi érseki vikáriust, aki akkor tűnik fel Bácson, amikor György őrkanonok eltűnik a kalocsai káptalan kiadványaiból 1430-ban. C. Tóth N: Magyarország késő középkori i. m. 34.; Udvardy J.: A kalocsai i. m. 77.; 1431-ben Miklós az őrkanonok, DF 280207, 1434-ben viszont már Lengyeli János az:DF 280211. Vö. 0ö: A kalocsai i. m. 77. Az apa neve és a megadott származási hely miatt a vikárius azonossága a bécsi diákkal valószínű, ám a vikárius és a kalocsai őrkanonok azonosságára a pályaívek összekapcsolódása utal. Básti 1413-ban iratkozott be a bécsi egyetemre, és 1420-ban említik először György kalocsai custust. Utolsó említését e tisztségben nem sokkal követi a vikárius feltűnése Bácson. MUV I. 99.; Uö: A kalocsai i. m. 76.