Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
ÉRDEKHÁZASSÁGOK, KÉNYSZERMÁTKASÁGOK őrgróf és felesége, Blanka Valois hercegnő is külön oklevélbe foglalta, mintegy azok megtartását magukra nézve is kötelezőnek elismerve, nem tudjuk, hogy Margit átadására pontosan mikor került sor, de bizonyosan még I. Károly életében megtörtént, miként arról Lajos 1342 augusztusában immáron magyar uralkodóként kiállított oklevele tanúskodik. Ebben ígéretet tett arra, hogy az elkövetkezendő négy esztendőben feleségül fogja venni az egyelőre törvényes kort el nem ért Margitot, s érvényben tartja a felek által korábban a házasságkötéssel kapcsolatban megfogalmazott dokumentumokat. Ezek közé sorolja azt, amely akkor született, amikor mennyasszonyát szülei udvarába átadták azzal a céllal, hogy a szokásokat és a magyar nyelvet megismerje.21 Míg tehát 1327-ben a házasságkötést a törvényes kor elérése előtt tervezték, és az átadással megvárták volna Anna tizenkettedik életévét, addig 1338-ban Margit kiadására már a törvényes kor előtt sort kerítettek, s a menyegzővel várták meg a márka tizenkettedik életévét. Olybá tűnik, hogy Lajos és Margit házasságát 1344 februárjával már elkönyvelhetjük,22 a frigy azonban nem tekinthető hosszúnak, és a kor felfogásában sikeresnek sem. 1349 szeptemberében a királyné utódokat nem hagyva maga után a pestisjárvány áldozataként életét vesztette, így hozománya valószínűleg visszaszállt családjára. Az 1327. és az 1338. évi házassági szerződéseket nem tekintjük egyedi eseteknek, valamennyi dinasztikus kapcsolat megalapozásakor hasonlókkal számolhatunk. Mint látható, ezeknek kardinális eleme volt a házassági vagyonjog kérdésének szabatos rendezése, már csak azért is, mert a különböző járandóságok jogcímének megnevezésében a Magyar Királyságban sem mutatkozik következetesség, továbbá az érintett országok és tartományok jogrendje sem egységes. A kevéssé részletező megállapodások eltérő értelmezéséből idővel viszályt fakadhatott, miként az Bajor Margit hercegnő illetménye kapcsán is történt. A megözvegyült Lajos király az újbóli házasság gondolatát egyelőre távol tartva magától anyjával egyetértésben egyik feladatának tekintette öccse,23 István herceg frigyének gyámolítását. I. Károly legifjabb utóda 1350 táján kelt egybe a néhai IV. (Bajor) Lajos német-római császár lányával, Margittal.24 A házasság terve még a császár életében, 1345-ben megfogalmazódott, a magyar uralkodó ugyanis a nápolyi trón megszerzésére irányuló törekvéséhez remélt támogatást Bajor Lajostól. VI. Kelemen pápa azonban - mivel a szövetség a Szentszék ellen is irányult, ráadásul 21 quo dicta filia sua in aulam eorundem parentum nostrorum, pro informandis moribus et idiomate Hungarico, traducta extitit. CDM VII. 313., AOkl. XXVI. 416. sz. 22 Akl. XXVIII. 118. sz. 23 I. Károly és Piast Erzsébet gyermekeinek születési idejéről és sorrendjéről lásd Szende László: Piast Erzsébet, a hitves, az anya, a mecénás. In: Károly Róbert és Székesfehérvár. Szerk. Kerny Terézia - Smohay András. Székesfehérvár 2011. 79-91. 24 Margit Magyarországra jöveteléről és a házasságkötésről újabban lásd B. Halász Éva: Bajor Margit hercegnő (1325-1374) magyarországi tevékenysége. Turul (2005) 88.