Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
ANKÉT A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL AZ UJ KOR KATOLIKUS FOLYÓIRAT HASÁBJAIN mind tagjaiban, mind alapküldetésében érintették. Az első világháborút követő évtizedek lassú, látens átalakulás jegyében teltek. A szerepvesztés, valamint az új politikai formák és eszmék — elsődlegesen a kommunizmus és a nacionalizmus — miatt az egyháznak újra kellett gondolnia kapcsolatát az állammal, valamint magához a politikához való viszonyulását is. Az 1920-as évek közepén a royalista, nacionalista, antiliberális és antiszemita Action Française mozgalom kiváltotta krízist nem csupán a francia katolikus egyházat rengette, majd újította meg, hanem más-más amplitúdóval kihatott a Párizs környéki békék által átszabott országok egyházaira is. De egyéb társadalmi konfliktusok is arra késztették a felsőhierarchiát, a teológusokat, továbbá a „terepen” tevékenykedő katolikus egyesületeket és mozgalmakat, hogy megújított tartalommal töltsék meg a keresztény társadalom- és államelmélet hagyományos fogalmait: közjó, békében való nyugodt együttélés (tranquillitas ordinis), szociális igazságosság, az egyház politikai pártatlansága. A rekrisztianizáció leghatékonyabb metódusának keresése — a világiaknak alárendelt, de reális feladatkört biztosító Actio Catholica megszervezése - felszínre hozta az egyházmodell módosításának igényét. A negatív jelenségeket, a szakadatlan instabilitást vizsgálva kezdődött meg a súlypontváltás: az egyes egzisztenciák „emberi” és „emberséges” élete elemzés és cselekvés tárgya lett. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az intézményközpontúság, a „közösségért élő ember” elvárása a „közösségben élő ember” méltánylására módosult, illetve az „Isten és az egyház jogainak” szavatolására tett erőfeszítésekhez fokról fokra társult előbb a „hívekért”, utóbb „az” ember személyes jogaiért” érzett felelősség. A szociális- és munkáskérdés egyre mélyebb megértése, a totalitarista kormányzatok egyházellenessége s idővel a zsidóság sorsára való rádöbbenést az „emberi személy” értékét tudatosították. 1924-ben Eugenio Pacelli müncheni nunciusként írta Pietro Gasparri államtitkárnak: „A nacionalizmus talán korunk legveszélyesebb eretneksége.” Philippe Chenaux: Pie XII. Diplomate et pasteur. Paris 2003. 140-141. 5 Az agnosztikus Charles Maurras vezette mozgalom számos katolikust tudhatott táborában. XI. Pius 1926-ban megtiltotta a katolikus polgároknak az államérdek primátusát, a politikai cselekvés teljes önállóságát és valláserkölcsi megfontolásoktól való függetlenségét hirdető csoportosulásban való részvételt. A konfliktus elmérgesedésével az engedetlenkedőket egyházi büntetéssel (szentségek felvételétől való tiltással) sújtották. Gérard Cholvy — Yves-Marie Hilaire: Histoire religieuse de la France contemporaine. II. 1880-1930. Toulouse 1989. 294-313.; René Rémond: Notre siècle. De 1918 à 1991. In: Historre de France. Tome 6. Éd. Jean Favier. Paris 1992. 113-115. 6 Az egyén „személyes jogait” XL Pius pápa 1937. márciusi enciklikái említették először nyomatékkal, a kommunizmusról szóló második irat az egyháztörténelemben először tételesen sorolta fel azokat. XI. Pius pápa apostoli körlevele a kat. Egyház helyzetéről Németországban, és a kat. vallás helyzetéről Mexikóban. Bp. 1937. 29., valamint XI. Pius pápa Divini Redemptoris apostoli körlevele a kommunizmus ellen. Bp. 1937. 21. Az 1942. évi karácsonyi rádióbeszédben XII. Pius megismételte és kiegészítette a listát. Lásd XII. Pius pápa 1942. évi karácsonyi rádióbeszéde. Bp. 1943. 31-32. 7 Pirro Scavizzi, az olasz csapatokat a keleti frontra kísérő tábori lelkész 1942 januárjában a zsidóság elleni „különösen súlyos” atrocitásokról számolt be XII. Piusnak. Egy millióra becsülte a tömeges kivégzések áldozatainak számát. Chenaux, R. Pie XII. i. m. 280-286. 342