Századunk, 1864. június - 1865. február (1. évfolyam, 7. szám - 2. évfolyam, 3. szám)

1864-06-25 / 7. szám

KTexuzetgazdáBzati, htUMSuistit ai, ip ar-'kereekedel x»a i b liczercTePit. 4 Ismereti erjesztő^Közlöny " T.^Szám. Pest, szombat, junius 25-én. 1864. 1-ső évi folyam. szerkesztőségi hivatal Sándor-utcza 16. szám, hova a kéziratok s re-1 Kiadó s ügyleti iroda S á n d o r-utcza 16-ik szám.— Egyszeri hirde- clamatiók intézendők. — Megjelen e lap minden szombaton 1—2 te'sek sora vagy ennek megfelelő hely 6 krjával, többszöri s állandói nagy tömött ivén ügyleti értesitövel s hirdetésekkel. J hirdetések jutánycsahban vétetnek fel. E lapért eső dij egy hóra helyben házhoz hordással SO kr. félévre 5 fit 40 kr.‘ Vidékre postai szétküldéssel egy hóra 1 frt, félévre 6 forint. Megrendelések minden időtől kezdve a cs. k. postahivataloknál s nyilv. ezégeknél tétethetnek de közvetlen a szerkesztőséghez is intézhetők Átalános szemle. Nemzeti cultura. 1. Az emberi szellem, végig- haladván fejlődése egyes fokozatán, mind magasabb tudalmi körbe vágy, mind magasabb egységre tör. A szellem ezen mun­kásságát, mely szerint azt, mi alantabb körbe tarto­zik, önmagába fölvevén tagadja, a szellem fejlődési menetének nevezik, s midőn a szellem fejlődési kö­rének, egy oly álláspontjára jut, honnan végig te­kintve eddigi haladásán, mintegy önmagát visszatiik- rözötten szemlélheti, teljes kibékültségre jut önmagá­val, s azon harczot, melyet a világ szétesettsége és saját énje ellen folytatott, a cultura nyomása alatt megszünteti. A szellem, nyilatkozzék az egyes elszigeteltsé­gében, vagy bár legyen az egy nemzet össztudata, a- vagy a mindent ölelő világszellem (kizárva innen a pantheisticus felfogást s a dolgot szorosan alanyi ol­daláról véve) tartozik ezen fejlődési menetet áthaladni s midőn áthaladta, ott látja magát az öszbangzatos műveltség, a mindent felkaroló önmagát tudás szellemi pantheonában. A nemzeti közszellem ezen leirt állapotát, mely- szerint a tudás összes tényezőit, minden eddigi vívmá­nyait fölvette magába, s azt gyümölcsöztetni képes, leginkább a nemzet cultúrájának lehet, és kell ne­vezni. Ugyanis két tényező működik örökösen mint egymásra ható, minden nagyobbszerii kifejlődés al­kalmával: anyag és szellem. S e két tényező, folytonosan mint egymásra ha­tó, egymást kiegészítő s leginkább korlátozó, s mint ilyen fejlesztőn működik. A föld, melyet művelünk, melyhez mint Lazánkhoz ragaszkodunk, az égalj, mely alatt élünk, melynek befolyását szervületünkre nem tagadhatjuk, a ruházat és tápszerek, a társadalmi számtalan különféleségü viszonyok, a kormányzat, mindmegannyi korlátozói, de egyszersmind előmozdí­tói szellemi életünknek. S a mint említett tényezők változnak, idomulnak, alakulnak, fejlődik tovább a szellemi élet, átváltozik a cultura, illetőleg magasabbra száll, vagy mélyebbre sülyed. Csak ha e körülményt kellőn megfigyeljük, válik érthetővé azon az östorténelem által számtalan­szor igazolt adat, melyszerint hajdanta a ma oly rideg, sivár, élettelen, természetileg megdermedt éjszak sze­rencsétlen népei, nemzetei, törzsei magos culturával bírtak. A kereskedelmi világhírű karaván-út hajdan azon téreken húzódott keresztül, melyek ma lakatlan pusz­taságok, sivatagok. Hol mai napság a Sámán galó- cza lével hódítván magát, babonás jóslatot mondogat a fa-bábot imádó szibériai lakók előtt, ott kiművelt cultus volt, mely magasabb szellemiséget tisztelt, egy mélyebb felfogású istennek áldozott. A mongolok, kik az ismert világot átkalan­dozták, rémitő pusztulást és enyészetet lehelő emlé­keket hagyván magok után, egykor a vas és érczbá- nyák művelésével foglalkozának, s a cultura ezen egyik hatalmas tényezőjét a lehető legmagasabb fokig: fejlesztették, melyről Hero dot és a keleti évkönyvek hitelesen tanúskodnak. De másfelől mig az éghajlat, természet szülte viszonyok hatnak egyesekre úgy mint nemzetekre, ad­dig a tápszer, melylvel étkezik, a ruházat, melyet felölt, a közszokások, melyeknek mindenki többé-kevesbbé rabja, szinte mindmegannyi korlátozói, s illetőleg to­vább fejlesztői a nemzetek magasb cultural életének. Az indus, a ki gyönyörű éghajlat alatt élvén, hol a természettől úgyszólván semmit sem kell kierö­7

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék