Századvég, 1986/2. szám (1986)
FIGYELŐ - Karácsony András: A szabadság határairól
Karácsony András: A SZABADSÁG HATÁRAIRÓL (John Stuart Mill: A szabadságról. Bukarest, 1983. Kriterion) John Stuart Millnek "A szabadságról" szóló társadalomfilozófiai esszéje 1859-ben jelent meg először, s azóta számtalan kiadásban látott napvilágot - jelezve, hogy a társadalmi szabadság kérdése máig foglalkoztatja a gondolkodó embereket. Mill művét viszonylag hamar lefordították magyarra. 1867-ben jelent meg az első hazai kiadás. A korabeli magyar politikai gondolkodástól nem volt idegen az esszé problémafelvetése, hiszen az ötvenes évek első felétől magyar szerző tollából is olvashattak Mill-lel rokonítható gondolatokat. Emlékezzünk csak az akkor született legnagyobb horderejű értekezésre, Eötvös József művére, az "Uralkodó eszmék"-re, amely a szabadság, az egyenlőség és a nemzetiség elveinek és ezek érvényesülésének problémáját tárgyalta. (Mint az újabb kutatások kiderítették, Mill előtt nem volt ismeretlen Eötvös munkássága, sőt elismerően nyilatkozott róla.) Ezt az első kiadást még kettő követte, a legutóbbi 1980-ben a Magyar Helikonnál, amely Papp Mária fordításában a "Haszonelvűség" című másik alapvető Mill tanulmánnyal egy kötetben közölte "A szabadságról"-t. Ezt a fordítást jelentette meg 1983-ban a Kriterion Könyvkiadó is, Egyed Péter bevezető tanulmányával. A bevezető eligazítja az olvasót a Millhez kapcsolódó és kapcsolható filozófiatörténeti összefüggésekben, az angol racionalizmustól a klasszikus német filozófiáig. (Az 1980-as budapesti kiadás utószavában Krokovay Zsolt ennél szűkebb horizontot vizsgál, a liberális eszmekört, de azt alaposan elemezve mutatja ki a millió liberális tradíció sajátosságait.) A hetvenes évek második felében végzett nyugat-európai értékszociológiai kutatások (Inglehart amerikai szociológus tanulmányai) felhívták arra a figyelmet, hogy a hatvanas évek kollektivista értékeivel szemben az utóbbi évtizedre és jelenünkre inkább az individualitás újból középpontba kerülése a jellemző, és ezt megtoldhatjuk azzal, hogy a hazai ilyen irányú tapogatózások szintén hasonló tendenciákat jeleznek. Ennek fényében valószínűleg nagy sikerre számíthat "A szabadságról" újrakiadása. De lehet-e írni a szabadságról? Nem szabadságellenes-e egy meghatározott magaskultúra értékrendszere alapján nyilatkozni, ami aztán a konkrét individuumok előtt autoritásként jelenhet meg? Elviseli-e egy a szabadságról szóló eszmefuttatás, hogy az olvasóközönség, amennyiben akarja - éppen a saját szabadságát komolyan véve - ennek ellentmondjon? Feloldható-e a szabadságról író filozófus dilemmája, amikor alapeszméje, az ember autonómiája, viszont ezt meghatározott, áthághatatlan kritériumokkal rögzíti? Ezek a kérdések alapvetőek a milli gondolatrendszer vizsgálatánál is. Sikerült-e elhajóznia a Szküllák és Kharübdiszek között? Egyed Péter kiemeli bevezetőjében, hogy Millnél nem kereshetjük a szabadság "szubsztanciáját", definiált tartalmát, hanem ő - szándékoltan - csak a szabadság fenomenológiáját nyújthatja. Éppen a korábbiakban említettek miatt, hogy elkerülje az autoritássá válást. Millnél a szabadság konkrét meghatározását minden egyes individuumnak magának kell elvégeznie, ahogy Egyed Péter fogalmaz: "az ember minden lényeges jellemzőjében vannak utalások saját individuális és társadalmi állapotának adottságaira, és ezzel kapcsolatban ki is alakítja elképzelését az optimális vagy ideális állapotról". Azonban Millnek ez az álláspontja nem jelenti egy