Századvég, 1986/2. szám (1986)

FIGYELŐ - Karácsony András: A szabadság határairól

Karácsony András: A SZABADSÁG HATÁRAIRÓL (John Stuart Mill: A szabadságról. Bukarest, 1983. Kriterion) John Stuart Millnek "A szabadságról" szóló társadalomfilozófiai esszéje 1859-ben jelent meg először, s azóta számtalan kiadásban látott napvilágot - jelezve­, hogy a társadalmi szabadság kérdése máig foglalkoztatja a gondolkodó embereket. Mill művét viszonylag hamar lefordították magyarra. 1867-ben je­lent meg az első hazai kiadás. A korabeli magyar politikai gondolkodástól nem volt idegen az esszé problémafelvetése, hiszen az ötvenes évek első felétől magyar szerző tollából is olvashattak Mill-lel rokonítható gondolatokat. Em­lékezzünk csak az akkor született legnagyobb horderejű értekezésre, Eötvös József művére, az "Uralkodó eszmék"-re, amely a szabadság, az egyenlőség és a nemzetiség elveinek és ezek érvényesülésének problémáját tárgyalta. (Mint az újabb kutatások kiderítették, Mill előtt nem volt ismeretlen Eötvös munkássá­ga, sőt elismerően nyilatkozott róla.) Ezt az első kiadást még kettő követte, a legutóbbi 1980-ben a Magyar Helikonnál, amely Papp Mária fordításában a "Haszonelvűség" című másik alapvető Mill tanulmánnyal egy kötetben közölte "A szabadságról"-t. Ezt a fordítást jelentette meg 1983-ban a Kriterion Könyvkiadó is, Egyed Péter bevezető tanulmányával. A bevezető eligazítja az olvasót a Millhez kapcsolódó és kapcsolható filozófiatörténeti összefüggések­ben, az angol racionalizmustól a klasszikus német filozófiáig. (Az 1980-as budapesti kiadás utószavában Krokovay Zsolt ennél szűkebb horizontot vizsgál, a liberális eszmekört, de azt alaposan elemezve mutatja ki a millió liberális tradíció sajátosságait.) A hetvenes évek második felében végzett nyugat-euró­pai értékszociológiai kutatások (Inglehart amerikai szociológus tanulmányai) felhívták arra a figyelmet, hogy a hatvanas évek kollektivista értékeivel szemben az utóbbi évtizedre és jelenünkre inkább az individualitás újból kö­zéppontba kerülése a jellemző, és ezt megtoldhatjuk azzal, hogy a hazai ilyen irányú tapogatózások szintén hasonló tendenciákat jeleznek. Ennek fényében valószínűleg nagy sikerre számíthat "A szabadságról" újrakiadása. De lehet-e írni a szabadságról? Nem szabadság­ellenes-e egy meghatáro­zott magaskultúra értékrendszere alapján nyilatkozni, ami aztán a konkrét in­dividuumok előtt autoritásként jelenhet meg? Elviseli-e egy a szabadságról szóló eszmefuttatás, hogy az olvasóközönség, amennyiben akarja - éppen a sa­ját szabadságát komolyan véve - ennek ellentmondjon? Feloldható-e a szabad­ságról író filozófus dilemmája, amikor alapeszméje, az ember autonómiája, viszont ezt meghatározott, áthághatatlan kritériumokkal rögzíti? Ezek a kér­dések alapvetőek a milli gondolatrendszer vizsgálatánál is. Sikerült-e elha­józnia a Szküllák és Kharübdiszek között? Egyed Péter kiemeli bevezetőjében, hogy Millnél nem kereshetjük a szabadság "szubsztanciáját", definiált tartal­mát, hanem ő - szándékoltan - csak a szabadság fenomenológiáját nyújthatja. Éppen a korábbiakban említettek miatt, hogy elkerülje az autoritássá válást. Millnél a szabadság konkrét meghatározását minden egyes individuumnak magának kell elvégeznie, ahogy Egyed Péter fogalmaz: "az ember minden lényeges jel­lemzőjében vannak utalások saját individuális és társadalmi állapotának adottságaira, és ezzel kapcsolatban ki is alakítja elképzelését az optimális vagy ideális állapotról". Azonban Millnek ez az álláspontja nem jelenti egy­

Next