Századvég, 1987/4-5. szám (1987)

FIGYELŐ - Benda Gyula - Orbán Viktor: Kelet-Nyugat találkozó

hivatalosság által „ellenzékiekként” aposztrofált Kis János, Bence György, Kovács András, Kenedi János, Vajda Mihály, Haraszti Miklós, Konrád György, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Petri György, Mécs Imre, Szalai Pál is. Szervezőként működött közre Miszlivetz Ferenc az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa, a Fejlődés-tanulmányok c. sorozat szerkesztője. Mind a magyar, mind a nemzetközi sajtó nagy számban képviseltette magát, talán ele­gendő megemlíteni a DPA, a Reuter, a Washington Post, a New Statesman, a L’Unita, a Heti Világgazdaság, a Mozgó Világ, a Népszabadság, az MTI, a Magyar Rádió és a külön­böző egyetemi lapok tudósítóit. A magyar tömegkommunikáció képviselőinek ígéretes és számottevő érdeklődése mellett különösen sajnálatos, hogy elmaradt a magyar közvé­lemény pontos és részletes tájékoztatása. A Jogász társadalomtudományi Szakkollégium nem először került — ha rövid időre is - az érdeklődés középpontjába. Nem volt ez másképp a Bibó-kiállítás megrendezésekor, a közös szakkollégiumi találkozók során és a kollégiumi Értesítő környezetvédelmi külön- számának megjelenésekor sem. A kollégium nemzetközi kapcsolatai három évvel ezelőtt kezdtek kialakulni. Kezdet­ben külföldről érkezett kutatók, pl. Mary Kaldor, André Gunder Frank, valamint külön­böző alternatív mozgalmak aktivistái (pl. Dieter Esche) tartottak előadásokat a kollégium klubjában. Később a kollégium hallgatói közül többen vendégei lehettek nemzetközi ta­nácskozásoknak (Párizs, Coventry), ahol a civilizációs válság különböző vetületeinek kér­déseit vitatták meg. Ma már rendszeresen felkeresik a kollégiumot Magyarországra látoga­tó külföldiek. Ha csak az október és november hónapokat idézzük fel, olyan vendégein­ket említhetjük mint pl. Keresztesi Mihály, H. M. Enzensberger, a New-York-i székhelyű Helsinki Watch és a holland Pax Christi tagjai. Könyvtárunkba rendszeresen érkeznek nyugat-európai és szocialista országokbeli mozgalmak kiadványai. Ebbe a sorba illeszthető a Hálózattal kialakított kapcsolatunk is. A Hálózat a budapesti találkozót megelőzően már három hasonló konferenciát szervezett, 1985-ben Nyugat - Berlinben, 1986-ban Milánóban és 1987-ben Varsóban. Nem tekintjük véletlennek, hogy a kollégium éppen a Hálózattal kialakított kapcsolatát fűzte a legszorosabbra. (A Hálózat programjára nézve lásd az előző írást.) Bár kétségtelen, hogy a Budapesti Találkozón több­ségben voltak az olyan csoportok, amelyek tevékenysége elsősorban a béke és környezet­védelem kérdéseihez kötődik, de ez nem jelenti azt, hogy a Jogász Kollégium környezet­védő- vagy békemozgalmat hozott volna létre önmagán belül. A kollégium számára ezek a problémakörök azért fontosak és azért válhattak a kollégium mindennapi tevékenysé­gének részévé, mert az ezek körül szerveződő mozgalmak is az állami felügyelet alól ki­szabaduló és önszervező civil társadalom részei. Ezért nem választottuk el a béke és kör­nyezetvédelem problémáját a demokrácia kérdésétől. Anélkül hogy a magyar társadal­mat a demokrácia szemszögéből elemezni kezdenénk, le kell szögeznünk: a kollégium „előéletéből” és megnyilatkozásaiból egyértelműen kiolvasható az az álláspont, amely szerint a demokrácia elengedhetetlen feltétele, hogy ne legyenek társadalmunkban „más­ként gondolkodásukért” retorziókat elszenvedő, gettóba szorított vagy megbélyegzett egyének, csoportok és mozgalmak. Ezzel a meggyőződéssel magyarázható, hogy fel sem merülhetett a hivatalos szervekkel való közös rendezés gondolata, és mindent megtet­tünk, hogy a találkozót ne lehessen valamelyik értelmiségi magánlakásba szorítani, és így egyfajta konspirációs imágoval felruházni. Ugyancsak a fenti meggyőződésből fakadt, hogy minden érdeklődő értelmiségi csoport számára biztosítottuk a hozzászólás lehető­ségét. A jogász szemével nézve a konferencia némi analógiát mutat a próbaperekkel. A Jogász Szakkollégium az alkotmány által garantált gyülekezési szabadságot tette át a gyakor­211

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék