Századvég, Új folyam, 8. szám (1998)
ÚJRA ÍRT EMLÉKEZET - Szummer Csaba: A fikcionalizmus kérdése a történetfilozófiában, a posztmodern antropológiában és a pszichoanalízisben
70 A FIKCIONALIZMUS KÉRDÉSE ... A történeti valóság és a fikció összemosódása A Hempel-Popper-féle „természettudományos" (nomologikus-deduktív) magyarázati modellel (Hempel, 1942) vitatkozva az analitikus filozófusok (Gallie, 1964; Dante, 1965) írásaiban a hatvanas években körvonalazódott az a felismerés, hogy a történeti magyarázatok sajátosságát narratív szerkezetükben kell keresni. „History tells stories", „a történetírás történeteket mesél el", fogalmazza meg Arthur Danto az új történetfilozófiai koncepciót (Danto, 1965). Ez a koncepció alkalmasnak látszott arra, hogy megteremtse a történeti magyarázatok autonómiáját a természettudományokban alkalmazott oksági magyarázatok úgynevezett „covering law" - modelljével szemben, egyben pedig arra késztette a történetfilozófusokat, hogy újragondolják a történeti valósággal kapcsolatos ismeretelméleti feltevéseket. A két legfigyelemreméltóbb teoretikus ezen a téren Hayden White és White barátja, kollégája, az 1982-ben elhunyt Louis O. Mink. Egy 1966-os tanulmányában White arra figyelmezteti a történészeket, hogy nem tartanak lépést azokkal a második világháború utáni filozófiai fejleményekkel, amelyek a valóság, az igazság és a reprezentáció fogalmainak az újragondolásából származnak. Ugyanebben az írásában tematizálja azonban White a „radikális relativizmus" problémáját is, amelyet fentebb a fikcionalizmus pozíciójának neveztem. A fikcionalizmus vagy „radikális relativizmus" az az ismeretelméleti pozíció, amely figyelmen kívül hagyja vagy elmossa a különbséget művészi megjelenítés és történeti reprezentáció között. Ha a történetírók munkáiban is a történetmondás egy változatát kell látnunk, mint az irodalomban, akkor mi különbözteti meg az írók fiktív és a történetírók valós történeteit? Ez a kérdés állt Louis Mink érdeklődésének fókuszában. A következőkben a Mink posztumusz kötetét szerkesztő Brian Fay, Eugene O. Golob és Richard T. Vann által írt bevezető alapján tekintem át Mink kérdésfeltevéseit és válaszait (Fay et al., 1988). Minket három egymáshoz kapcsolódó kérdés vizsgálata vitte egyre radikálisabb ismeretelméleti pozícióig. Az első probléma a történészi elbeszélések összeegyeztethetősége volt. A felvilágosodás elgondolása szerint, mutat rá Mink, létezik egy virtuális egyetemes történetírás, amelynek különböző részleteit az egyes történetírók elbeszélé- . „Nem az a különbség a történetírás és a (természet)tudomány között, hogy a történetírással szemben a tudomány olyan szervező alkalmaz sémákat, amelyek meghaladják azt, ami közvetlenül adott. Mindketten ezt teszik. A különbség abból ered, hogy milyen fajta szervező sémákat alkalmaznak. A történetírás történeteket mond el." (Idézi Mink, 1969, 544 - kiemelés az eredetiben)