Századvég, Új folyam, 14. szám (1999)

OSZTOTT HATALMAK - Cieger András: Kormány a mérlegen a múlt században - a kormány helye és szerepe a dualizmus politikai rendszerében, 1867-1875

Cieger András Kormány a mérlegen­­ a múlt században A kormány helye és szerepe a dualizmus politikai rendszerében (1867-1875)* _A­z 1875. esztendő fontos a magyar politikatörténetben: egyrészt a / I rendszer, másrészt a hatalmon lévő politikai elit életében is meg- is határozó jelentőségű. Az 1867-es politikai rendszert kialakító kor­­-------- mánypárt, a Deák-párt végleg megszűnt, és tagjai egyesültek a ko­rábban ellenzékben lévő balközép párttal. Az új kormánypárt a Szabadelvű Párt nevet vette fel. Ám ennél is jelentősebb, hogy 1875 októberében a bal­közép vezére, Tisza Kálmán alakíthatott kormányt, ami mindenki számára világosan jelezte, többről van szó, mint egy egyszerű kormányváltásról. Új elit, stílus és kormányzati módszerek kerültek hatalomra. Ez az évszám je­lentette egyúttal a Deák-párti elit bukását is, amely nyolc évi kormányzás után lényegében elvesztette hatalmi pozícióját és visszavonult vagy betago­zódott a megváltozott struktúrába. Az 1875-ös cezúra jó alkalmat kínál az elemző számára, hogy visszate­kintsen a kiegyezést követő néhány esztendő politikai rendszerére. Milyen tényezők okozták a Deák-párti elit gyors bukását, a kormányok gyakori cseréjét? Különösen indokoltnak látszanak ezek a kérdések, hisz Tisza Kál­mán 1875-től egymaga 15 évig képes volt kormányon maradni, a Szabadel­vű Párt pedig 30 éven át őrizte hatalmát. Nyolc évi kormányzás értékelése meglehetősen nehéz és összetett feladat, az egyes intézkedések megítélése (célszerűsége, eredményessége stb. alapján) pedig óhatatlanul szubjektív. Célunk inkább annak elemzése, hogy milyen, a konkrét politikai esemé­nyektől független, a rendszer sajátosságaiból, a múlt századi politikai gon­dolkodásból, politikai kultúrából fakadó általánosabb összefüggések ját­szottak szerepet a kormányzás kudarcaiban. Tanulmányunk alapvetően a kormány működésének, mozgásterének vizsgálatán keresztül közelít az itt felvetett problémákhoz. Tudjuk termé­szetesen, hogy a politikai rendszer egyéb szereplőinek (király, országgyűlés, * Jelen tanulmány az ELTE BTK Újkori Magyar Történeti Tanszékének Doktori Iskolája által 1999. május 18-án rendezett konferencián elmondott felszólalás szerkesztett és bővített változata.

Next