Századvég, Új folyam, 33. szám (2004)

FOGALOM-TÁR - Gyáni Gábor: Kontextus és kontextualizáció a történetírásban

62 KONTEXTUS ÉS KONTEXTUALIZÁCIÓ A TÖRTÉNETÍRÁSBAN vő számára. S ehhez azon nyomban hozzátehetjük, hogy rendszerint a do­mináns, illetve az időbelileg tartós hatást kiváltó mnemotechnika (így az írásbeliség) birtokában lévő közösség hagy maga után olyan nyomokat, me­lyekből utólag megalkothatjuk a múlt történelmiesített fogalmát. * * * Az eddig előadottak ellenére mégis úgy vélem, hogy a kontextualisták, mint a filozófus MacIntyre vagy a mikrotörténet és a történeti antropológia követői, nem feltétlenül esnek bele az imént számba vett csapdákba, és nem szolgáltatják ki magukat ily módon a kontextualizálás megannyi ve­szélyének. Ráadásul a relativizmus réme sem kizárólag a túlzott kon­textualizálás esetén fenyeget bennünket. A genealógiai történetírást üdvös módszerként ajánló Foucault például a legkevésbé sem marasztalható el a kontextualizálás bűnében, sőt éppen vele szemben szokás megvédeni a tör­téneti kontextus becsületét, mint tette Robert Castel a történeti problema­­tizáció foucault-i fogalmát bírálva.39 Aligha akadt azonban nála hatásosabb szószólója a történelmi relativizmusnak. Vagy máshonnan véve a példát: a relativizmus, sőt a nihilizmus vétké­ben nemegyszer súlyosan elmarasztalt Hayden White-ról sem állíthatjuk, hogy túl sokra becsülné a kontextusok hatalmát; ennek épp a fordítottja igaz. Hiszen, ahogy egy helyi írja: „A történelmi művek... nem csupán ese­ményekről szólnak, hanem azokról a lehetséges kapcsolatcsoportokról is, amelyek ezek között az események között kimutathatóan kialakulnak. Ezek a kapcsolatcsoportok azonban nem immanensek az eseményekben magukban, csak a róluk gondolkodó történész tudatában léteznek."40 Mindig ajánlatos tehát szem előtt tartani a kontextusok kivételes fon­tosságát. Ennek ellenére sem állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy a kultúr- és társadalomtörténet egyedül célravezető metódusát a kontextuális elem­zés képezi. A kontextusok keresése és létrehozása a kutató különösen nagy intellektuális fogékonyságát és érzékenységét követeli meg. Nem árt azon­ban a kellő mértéktartás, hiszen a fogalmi gondolkodással úgyszintén együtt járó transzkontextuális kívánalmakról sem mondhatunk le egy­könnyen. 39 Castel 1998, 64-75. Foucault vonatkozó szövege: Foucault 1998, 75-92. 40 White 1997, 92.

Next