Századvég, Új folyam, 40. szám (2006)
MÚLT IDŐ - Horváth Sándor: A mindennapi szocializmus és a jelenkortörténet - Nézőpontok a szocialista korszak kutatásához
VIG MULT IDő tását helyezték vizsgálódásaik fókuszába. Olyannyira, hogy közel egy évtizede a nézőpontváltó, mikrohistorikusként is emlegetett irányzat tűnik az egyik legproduktívabbnak a sztálinizmus új szakirodalmában, ami nem jelenti azt, hogy más területeken ne születtek volna értékes eredmények.27 Hasonló folyamat történt - részben angolszász hatásra - a német történetírásban is a kilencvenes évek végén, ahol az NDK- kutatásban egyre inkább meghatározóvá vált az Alltagsgeschichte, bár a nyelvi fordulat hatása ezekre a kutatásokra még igencsak esetleges.28 Mi történt mindeközben a jelenkortörténet-írásban Magyarországon? A magyar jelenkortörténet és a forradalomtörténeti elbeszélésmód „A történettudomány, ha valóban tudomány akar lenni, nem vezetheti vissza többé a társadalmi fejlődés történetét a királyok és hadvezérek, országok »meghódítóinak« és »leigázóinak» tetteire, hanem elsősorban az anyagi javak termelőinek történetével, a dolgozó tömegek történetével, a népek történetével kell foglalkozni" - idézte Sztálint mottóként a Századok öt születésnapja alkalmából köszöntő száma 1949-ben. Borisz Dimitrijevics Grekov ugyanebben a számban Sztálin történettudományi érkezéseit idézve kifejtette, hogyha a történetírás a társadalom történetéről szól, akkor „éppoly egzakt tudománnyá válhat, mint mondjuk a biológia, olyan tudománnyá, mely a társadalmi fejlődés törvényeit fel tudja használni gyakorlati alkalmazás céljaira." Ezen belül a „párttörténet", 1949-ben még idézőjelben, „a legnagyszerűbb példája annak, hogyan kell alkotó módon alkalmazni a dialektikus materializmust konkrét történeti anyagon".29 A szocialista korszakot is vizsgáló magyar jelenkor-történeti kutatások a legújabb kor kutatásának paradigmáját voltak hivatva felváltani 27 A revizionistákról és a sztálinizmusról lásd: Bartha 2003, 15-39. 28 A hivatalos nyelv ritualizálásának vizsgálatáról és az Alltagsgeschichte térhódításáról a német jelenkortörténetben lásd: D. Kovács 2004, 179-204, különösen: 189-192, valamint: Bódy 2004, 3-36. „A források narratív jellegének felismerése és az antropológiai nézőpont azonban nemcsak ebben az esetben, de más monográfiák és tanulmányok esetében sem kapcsolódott össze. Hiába beszélnek Németországban is többen - amerikai hatásra »nyelvi fordulatról« - a források narratív jellege és szimbolikus jelentéseinek felismeréséről, az új kultúrtörténet meghonosításáról, a mindennapok történetírását e következtetések levonása egyelőre kevés empíriával gazdagította." Majtényi 2001, 242-252, 250. 29 Grekov 1949, 1-23. 13