Századvég, Új folyam, 64. szám - Schlett (2012)
Nagy Ágoston: "A politikai gondolkodás történetének" kontextualista-konceptualista dimenziói
54 A „POLITIKAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETÉNEK" ... rozott antropológiát is jelentene, amely szintén független a történeti folyamatoktól. Amiért a rendszerelméleti megközelítés járhatatlan számunkra, az az előfeltevések harmadik pontja, amely már kifejezetten a politikai gondolkodás és a politikai tudás sajátosságaira utalva a történeti változások jelentőségét hangsúlyozza. Ezen a ponton válhat nyilvánvalóvá a schletti módszertan és politikakép politikaelméleti (vagy politikai filozófiai) és történeti interpretációinak különbsége. Amennyiben egy bevallottan „esszencialista" politikafogalom felől közelítjük meg a diszciplína teoretikus alapjait, úgy a fogalomtörténeti megállapításoknak ellentmondó eredményt fogunk kapni, így a politikai filozófia textualista megközelítésének hibáiba esünk bele, amely a „Mi a politika?" vagy a „Hogyan gondolkoznak a politikusok?" kérdését mint „örök kérdést" igyekszik vizsgálni, feltételezve, hogy a politikának mint jelenségnek szubsztanciája és különböző attribútumai vannak (G. Fodor 2004, 14-15). Ez a „látószög" - amennyiben nem vagyunk annyira szigorúak, mint Skinner - ettől még érvényes is lehet, de mindenképpen a „klasszikus" vagy kevésbé klasszikus szövegek olyan prezentista használatához vezet el, amelyen az eszmetörténet-írás már jócskán túllépett. A másik lehetséges út a politikai gondolkodás teoretikus alapjainak az interpretálására történeti. Ebben az esetben az elméleti keret így egyfajta post festum konstrukció lenne, ami mintegy szintetizálni próbálja a történeti jellegű ismeretekből elvonatkoztatott politikafogalmat. A politikát így úgy lehet értelmezni, mint egy időben folyamatosan változó, mindig az adott közösséghez és időhöz kötött értelemadó tevékenységet lefedő fenomént, amelynél a „politika" vagy a „politikai gondolkodás" egyfajta legkisebb közös nevező lenne, vagyis a tudományos kutatáshoz szükséges analitikus kategória, segédfogalom, kutatási instrumentum. Ez természetesen az elméleti alapozás és a „nagy" narratíva között így mindig egyfajta oda-vissza mozgást is szükségessé tenne. A „Hogyan gondolkodtak a politikusok?" politikaelméleti kérdésére adott válasz így a történelem tanulmányozásából és a források vizsgálatából, a szövegértelmezésekből származik. Amennyiben mégis a szubsztancialista interpretációt követjük és a priori feltételezzük a politika „lényegét", úgy olyan narratívákat és kánonokat fogunk megalkotni utólag, amelyekben egy-egy mű, gondolkodó vagy „eszme" helyét és jelentőségét nem a különböző kontextusokban betöltött pozíciója fogja kijelölni, hanem ennek az utólagosan konstruált és visszavetített politikafogalomnak való megfelelés vagy meg nem felelés. Ez egy olyan osztályozási mechanizmus, amelyben a politikafogalom és a politikai tudás egy absztrakt és normatív definíciója működik, és ami ebbe nem fér bele, azt vagy bele kell erőszakolni a „jó" politikai gondolkodás