Századvég, Új folyam, 83. szám - Századforduló (2017)

TANULMÁNYOK - Csibi Norbert: A „társulás nyújtotta erő” jobb kihasználása érdekében

A „TÁRSULÁS nyújtotta erő” JOBB KIHASZNÁLÁSA érdekében kart tartotta hivatottnak. Megerősítette, hogy a magyar katolicizmus elválaszthatat­lan a monarchia gondolatától és a dinasztia iránti hűségtől, a magyar katolicizmus „az államnak élete fejlődésében nem korlátja, hanem támasza” (Gyürky 1901: 14). Figyelmeztetett, hogy a nagy akció megindításakor senki ne vonja ki magát a munkából, mert az ilyen ember „előre kiközösíti magát abból a táborból is, melyet magyar katholicizmusnak nevezünk” (Gyürky 1901: 15). Ezek az utóbbi megjegyzések valószínűleg a függetlenségi érzülettel és politikai kötődéssel rendel­kező katolikusoknak szóltak, akik nem értettek egyet a 67-es alapállású néppárt politikájával. Az 1902. évi nagygyűlést ismét ifj. Zichy János beszéde nyitotta. A katolicizmus jövőjéről szólva kifejtette, hogy minden hívő katolikusnak kötelessége valami­lyen katolikus kör tagjává válni, abban tevékenykedni és azt anyagilag támogatni. A lényeg az „állandósított katolikus társadalmi akció” megteremtése, amely egyben a haza javára szolgáló „erkölcsi akció” is (R 1902/2/32, 253). Ismét hangsúlyozta, hogy ennek az akciónak nincs állam ellen irányuló éle. Jelezte, hogy a szervezkedés a katolikus autonómia ügyétől függetlenül fontos kérdés. A második felszólaló Mihályit Ákos ciszterci szerzetes, a Katolikus Szemle szer­kesztője és a KEOSZ munkatársa volt. Szerinte az első nagygyűlések célja a kato­likus közvélemény életre keltése volt, de most már eljött a cselekvés ideje. Ehhez pedig nem elegendő néhány lelkes férfi munkája, hanem olyan „hadseregre” van szükség, amely lelkesedését hitből meríti (R 1902/2/32, 255). Beszámolt arról, hogy a KEOSZ felhívást intézett az ország összes esperesi kerületéhez az egyesületi mozgalom támogatása érdekében. Bár pártolta az ifjúsági egyesületek alapítására indított állami mozgalmat is, de a katolikus ifjúság tömörülését csak katolikus egyletekben látta megfelelőnek (R 1902/2/32, 253). A nyilvános ülés harmadik hozzászólója Hornig Károly veszprémi püspök lett volna, de mivel nem tudott megjelenni, ezért a katolikus társadalmi szervezkedés szükségességéről szóló beszédét felolvasták. A püspök az egyesületi életet gya­korló terepnek látta, ahol „megtanulhatjuk azt a szigorú feltétlen összetartást, azt a szigorú feltétlen alárendelést a vezető tényezők iránt, mely nélkül lehetetlen a modern, választásokon gyökeredző államban tekintélyre, befolyásra szert tenni” (R 1902/2/32, 256). Az utolsóként felszólaló Zichy Nándor is hangsúlyozta, hogy a katolikusoknak be kell kerülniük a törvényhozásba, mert különben az érdekeiket senki nem fogja képviselni (­ 1902/2/32, 260). A szociális és karitatív ügyekkel foglalkozó szakosztályban a keresztényszo­­cialista Giesswein Sándor győri kanonok is a keresztény akció legfontosabb teen­dőit vette sorra. A munkásságnak a szociáldemokráciával szembeni megvédése érdekében kérte, hogy a társadalmi akciót fokozzák. Az alábbi teendőket javasolta: 1. A gyár- és ipartelepeken (elsősorban a fővárosban) szervezzenek munkásegye­sületeket és szakköröket- ezt a munkát a katolikus egyesületek segítsék elő.

Next